Cukor vs. nádcukor – Jobb-e a nádcukor a kristálycukornál?

6

A cukor valóban megédesíti az életünket és persze ételeinket is. Mivel azonban érdemes odafigyelni a mennyiségére, sokan keresik az alternatív megoldásokat, a boltokban pedig bőven találhatunk belőlük. A Szupermenta termékteszt oldal ezúttal a nádcukrot vette nagyító alá. 

A cukor évszázadok óta része életünknek, és kár is lenne száműzni étrendünkből, de a mértéket be kell tartani. Kellemes, édes ízét mindenki kedveli, sőt a legtöbb ízzel ellentétben ez nem szokás kérdése – ugyanis velünk született tulajdonság az, hogy finomnak és táplálónak érezzük. A cukrok fontos energiaforrást jelentenek számunkra, hiszen az ajánlások szerint egy egészséges felnőtt napi energiabevitelében a szénhidrátoknak legalább 55 százalékot kell képviselniük, és ebben akár tíz százalék is lehet a cukorból származó energia. Mivel egy gramm cukor 4 kcal-nak felel meg, könnyen kiszámolható, hogy 2000 kalóriás szükséglet esetén – ami körülbelül egy szellemi munkát végző felnőtt nőnek elég – akár napi 40 gramm cukor sem jelent egészségi kockázatot.

Kutatásokkal alátámasztott tény azonban, hogy a magas cukorfogyasztásnak vannak hátrányos következményei, például növekszik a fogszuvasodás és az elhízás kockázata is. Sokan éppen ezért csökkentik a fogyasztásukat vagy választanak alternatívát a hagyományos cukor helyett. A választék bőséges: barnacukor, kandiscukor, nádcukor és még tucatnyi cukorféleség vár ránk a polcokon.

A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint egyre kevesebb cukrot fogyasztunk: 2014-ben már nem értük el fejenként a 29 kilogrammot, míg 1990-ben ez még meghaladta a 38 kilót. Ám ez napi szinten még mindig elég sok, és a legtöbbet mi magunk tesszük ételeinkbe, italainkba. Jó ötletnek tűnik tehát egészségesebbnek gondolt cukrok után nézni.

Az „egyszerű” barna cukron (ami pl. fehércukorból készül nádmelasz hozzáadásával) már túlléptünk az elmúlt években, jelenleg inkább a barna nádcukor számít az egyik kedvenc választásnak az egészségesebb életmódot követőknél. Az egzotikus cukorfajta sokak szerint messze maga mögé utasítja a hagyományos kristálycukrot, mivel ásványi anyagokat, vitaminokat is tartalmaz. Így van ez? Lássuk!

A világ cukortermelésének jelenleg körülbelül 70 százalékát cukornádból nyerik ki, a maradék nagyobb része a nálunk szinte kizárólagosnak számító cukorrépából származik. Ennek alapján a nádcukor messze nem olyan különleges, mint amilyennek gondolnák, hiszen a világ nagyobbik felén ez jelenti „a cukrot”, amelyet nap mint nap használnak.

Ha kémiai szempontból nézzük, akkor pedig valóban nincs különbség a répacukor és a nádcukor között. Mindkettő szacharóz, azaz egy egyszerű, kettős cukormolekula, amit a szőlőcukor (glukóz) és a fruktóz (gyümölcscukor) alkot.

Ha ugyanarról a molekuláról beszélünk, és nagy mennyiségben állítják elő, akkor miért lehet mégis sokkal drágább a nádcukor? Ennek egyszerű oka van: a szállítás, mivel a mi éghajlatunkon a cukornád nem terem meg, csak a trópusi, szubtrópusi klímát szereti, ami pedig jó messze van tőlünk. Persze a kereskedelem is úgy működik, hogy az árakat a kereslet-kínálat határozza meg, így ez is a magasabb árszínvonalat támogatja.

Ugyanaz a szacharóz van benne, mégis drágább. De akkor legalább a benne lévő ásványi anyagok és vitaminok miatt egészségesebb? Erről Antal Emese dietetikust, szociológust, a TÉT Platform szakmai vezetőjét kérdezte meg a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal.

A szakember szerint sokan indokolatlanul tartanak a cukortól, pedig az mérsékelt mennyiségben fogyasztva, a kiegyensúlyozott étrend része lehet. Plusz előnyt azonban nem érdemes a cukorhoz csatolni a színe vagy a típusa miatt: „Míg a répa- és a nádcukor egyformán szacharóz, a barna cukorról sokan vélik úgy, hogy legalább vitaminokat és ásványi anyagokat tartalmaz. Bár ez valóban kimutatható, mennyiségük olyan csekély, hogy emiatt nem érdemes váltanunk” – mondja ő. Emese szerint ez teljesen szükségszerű és érthető is. „A barna cukrokat ugyanis a legtöbbször úgy állítják elő, hogy a kész, finomított kristálycukrot némi melasszal visszaszínezik, hiszen nincs fehér és barna szacharóz sem. Némely barna nádcukrot úgy állítanak elő, hogy a gyártási folyamatot a finomítás vége előtt leállítják, így gyakorlatilag kevés szennyeződés marad rajta, amely a jellegzetes színt adja. Táplálkozásunk szempontjából tehát nincs lényegi különbség a finomított, fehér kristálycukor, a barna cukor vagy a nádcukor között.”

Érdekes jelenség még az, hogy egyesek szerint a nádcukor édesebb is a répából kivont társánál. Ez azonban nem más, mint érzékcsalódás: hajlamosak vagyunk a drágább élelmiszereket jobbnak, ízletesebbnek érezni, mint az olcsókat. Ezt számos pszichológiai kísérlet is bizonyította már, természetesen ha a tesztelők nem tudják, mikor isznak nád- vagy répacukorral ízesített italt, nem is tudnak különbséget tenni közöttük. S bár sokan úgy vélik, sem a barna, sem pedig a nádcukor glikémiás indexe nem tér el a répacukorétól.

Miben lehet mégis jobb választás a nádcukor? Antal Emese szerint ez leginkább ízlés kérdése, hiszen a barna nádcukornak kellemes, kissé karamelles íze van, ami feldobhatja a teánkat, limonádénkat vagy akár egy különleges süteményt is, tehát ebben többet jelent, mint a fehér kristálycukor. Ha pedig odafigyelünk a cukor kiválasztására, nagyobb eséllyel figyelünk oda arra is, hogy mennyit teszünk belőle a kávénkba vagy a teánkba. Így nyerhet ugyan hajszálnyival, de mégis a nádcukor.

Forrás: Szupermenta

Megosztás