Magyarország is csatlakozott az Európai Klinikai Táplálkozási és Anyagcsere Társaság (ESPEN) által indított Alultápláltság Hete kezdeményezéshez, amelynek célja, hogy a betegek, az egészségügyi dolgozók, valamint a döntéshozók is jobban megértsék, hogy a gyógyuláshoz szükség van megfelelő tápláltsági állapotra is. Különösen igaz ez a daganatos betegségek esetén – írja a Rákgyógyítás Magazin.
Malnutríciónak nevezik az alultápláltság állapotát, ami normál testsúlyú, de akár jelentős túlsúllyal élő betegeknél is előfordulhat. Az alultápláltság ugyanis nem objektív soványságot jelent, hanem olyan hiányállapotot, amikor adott tápanyagból többet használ fel a szervezet, mint amennyihez hozzájut vagy hasznosítani tud. Ha az alultápláltság hosszabb időn át fennáll, s a fogyást okozó különféle fizikai, biokémiai és lelki tényezők összeadódnak, illetve gyulladásos tényezőkkel is kiegészülnek, egy komplex tünetegyüttes alakulhat ki, amelyet anorexia-cachexia szindrómának hívnak.
Az alultápláltság, mely Európában legalább 30 millió embert érint, egy sokszor rejtett, de súlyos probléma, főként, ha betegséggel társul. Egy idézett felmérés szerint minden negyedik kórházi beteg alultáplált, vagy annak kockázatának van kitéve, ami nemcsak a felépülést lassítja, hanem megnöveli a szövődmények kockázatát és gyakoribb kórházi ellátást igényel. Az európai figyelemfelhívó kampányhoz egy hazai munkacsoport révén a Magyar Mesterséges Táplálási Társaság, a Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége, a Magyar Táplálkozástudományi Társaság, valamint a Betegszervezetek Országos Egyesülete is csatlakozott. Céljuk az, hogy minden beteg minden ellátási szinten megkapja a számára szükséges táplálást, és az alultápláltság felismerése és kezelése nagyobb hangsúlyt kapjon az egészségügyi ellátásban.
Betegséghez kapcsolódó hiányállapot
– A betegséghez kapcsolódó alultápláltság növeli a kórházi kezelés és tartózkodás hosszát, a kórházi költségeket, a fertőzés veszélyét, rontja az életminőséget és végső soron növeli a halálozási kockázatokat – figyelmeztetett dr. Sahin Péter, a Magyar Mesterséges Táplálási Társaság elnöke. – Nem nyújthatunk magas színvonalú orvosi ellátást, ha közben figyelmen kívül hagyjuk azt, hogy milyen tápláltsági állapotban van a beteg. A kórházi felvételt követő 24-48 órán belül kötelező lenne a kórházba felvett betegek tápláltsági állapotának szűrése. Ez a feltétele a korai táplálásterápia bevezetésének. A hazai gyakorlat fejlesztéséhez, az alultápláltság elleni hatékony fellépés érdekében a szakma és a szakmapolitika még szorosabb összefogására lesz szükség a jövőben – fogalmazott.
A figyelemfelhívó kampány sajtóközleményében közzétett adat szerint az orvosképzésben gyakran kevés szó esik a táplálkozás- tudományról: az európai orvosi tantervek 30 százalékában egyáltalán nincs klinikai táplálkozási oktatás. Ebből is eredhet, hogy az alultápláltság felismerése nem kellő mértékű.
– Nagyon fontosnak tartottam, hogy csatlakozzunk a kezdeményezéshez, hiszen tanult szakmánk a táplálkozástudomány, és ennek egyik ágát, a klinikai dietetikát nagyon sokan művelik közülünk. A táplálásterápia bizonyítottan hatékony és biztonságos kezelési forma. Javítja a betegek életminőségét, gyógyulási esélyeit és túlélését. Meggyőződésünk, hogy a gyógyító orvoscsapatokban a dietetikusnak is helye van, mert a betegek megfelelő táplálása igazoltan hozzájárul a kezelés sikeréhez, ennek hiánya viszont ronthat a hatásosságon” – nyilatkozta Szűcs Zsuzsanna, a Magyar Dietetikusok Országos Szövetségének elnöke.
Tudatosan az alultápláltság ellen
„A táplálkozás minden ember alapvető joga, ezért a táplálási ellátás is megillet mindenkit, aki erre önállóan nem képes – jelentette ki prof. dr. Rurik Imre, a Magyar Táplálkozástudományi Társaság elnöke. – A betegek gyógyulási esélyei és életminősége a legfontosabb, de az sem elhanyagolható szempont, hogy a rossz tápláltsági állapotú betegek kezelésének költségei akár háromszoros terhet róhatnak az egészségügyi kasszára az elhúzódó kórházi tartózkodás és a gyengébb hatásfok miatt.
„Közös érdekünk, hogy minél szélesebb körben tudatosítsuk az emberekben az alultápláltság jelentőségét, hiszen minden beteg szeretne gyorsan felépülni, amely elképzelhetetlen megfelelő, személyre szabott táplálkozás nélkül” – erősítette meg Koltai Tünde, a Betegszervezetek Országos Egyesületének elnöke. A szakértők szerint a megoldás kulcsa a tudatosítás és a korai felismerés, a tápláltsági állapot figyelmen kívül hagyása a betegellátás egyik legnagyobb hiányossága.
Nemcsak az evésen múlik az erőnlét
Nem mindegy, hogy valaki milyen fizikai állapotban kapja a daganatos betegség diagnózisát. A daganatos sejtek tápanyagigénye, az anyagcsere-egyensúly felborulása, a szervezetben felhalmozódó gyulladáskeltő anyagok, a hormonális változások egyaránt negatívan hatnak. A betegség, a műtét, a kezelések miatti étvágytalanság és fogyás, a fizikai aktivitás csökkenése, a mellékhatások egyaránt közrejátszhatnak abban, hogy a rákbetegeknél felgyorsulhat a legyengülés. A kóros izomvesztés (szarkopénia) sem feltétlenül jár együtt soványsággal, túlsúlyos betegekben éppúgy kialakulhat: náluk a magas zsírtömeg mellé alacsony és egyre csökkenő izomtömeg társul.
A daganatos betegek fogyása tehát nem csak abból ered, hogy nem esznek eleget, hanem a háttérben egy összetett, az anyagcsere egyensúlyát megbolygató gyulladásos folyamat játszódik le. Ugyan az orvosi és dietetikusi ajánlások legjobbnak azt tartják, ha a betegek a napi természetes étkezésük során biztosítsák szervezetüknek az energiát, a vitaminokat és a nyomelemeket, ám olykor szükség lehet étrend-kiegészítők vagy tápszer alkalmazására is. A kóros fogyás kivédésére, illetve csökkentésére tehát nem mindig elegendő többet enni – pláne, hogy erre sok esetben nem is képes a beteg, aki netán épp az evést, az egészséges emésztést gátló mellékhatásokkal kénytelen – jó esetben csak átmenetileg – együtt élni.
A daganattal összefüggő kóros fogyást három stádiumba sorolják. Az első stádium a pre-cachexia, amikor az étvágytalanság mellett az anyagcsere is megváltozik, de a testsúlyvesztés még 5 százaléknál nem nagyobb. A második stádiumban intenzívebbé válik a fogyás, az egész szervezetet érintő gyulladásos folyamat is kimutatható, amit a laboratóriumi leleteken a CRP (C-reaktív protein) érték jelentős emelkedése is jelez. A harmadik, előrehaladott stádiumban (refrakter cachexia) az erőteljes, gyakran már visszafordíthatatlan leépülési folyamatok uralják a kórképet.
Több kutatás is alátámasztotta, hogy a rákbetegségek végzetessé válásában nem elhanyagolható arányban közvetlen ok a legyengülés, az anorexia-cachexia következtében kialakuló szövődmények. Önmagában már ez is indokolja, hogy meg kell előzni, meg kell állítani, vissza kell fordítani a kóros fogyást, amely a daganatos betegek több mint felét érinti.
Mit jelent a táplálásterápia?
A táplálásterápia olyan célzott támogatás, amelyet akkor javasol a kezelőorvos, esetleg a dietetikus, amikor a szervezetnek több energiára és fehérjére van szüksége a kezelésekhez és a felépüléshez. Felmérik a beteg tápláltsági állapotát, a testsúlyváltozásokat és a laboreredményeket, majd ezek alapján személyre szabott tervet készítenek. Ez megmutatja, milyen ételek, italok vagy tápszerek segítik legjobban a szervezetet, milyen mennyiségben és milyen rendszerességgel. A kezelőorvos javasolhat vagy vényre rendelhet édes és sós ízesítésekben elérhető, kifejezetten a daganatos betegek számára kifejlesztett speciális tápszereket is. Ha bármi miatt nem tud a beteg szájon át étkezni, szonda bevezetésére és szondatápszerekre lehet szükség, esetleg infúziós táplálás is szóba jöhet. A cél biztosítani, hogy a szervezet megfelelő „üzemanyaghoz” jusson, és minél jobban bírja a kezeléseket. A kalóriapótláson túl szükség lehet a gyulladásos folyamat gátlására is, a daganatból felszabaduló káros anyagok (citokinek) ellen ható anyagok (anticitokinek) és étvágygerjesztők adására.
A táplálásterápia nem feltétlenül igényel kórházi tartózkodást. Ha a beteg tud szájon át enni és inni, a legtöbb teendő otthon is megoldható, rendszeres dietetikusi és orvosi kontroll mellett. Kórházra elsősorban akkor van szükség, ha a terápia bevezetése speciális felügyeletet igényel, például szondatáplálás vagy infúziós táplálás indításakor. Folyamatosan követni kell, hogy a választott módszer valóban fedezi-e a szervezet igényeit. A terápia addig tart, amíg a tápláltsági állapot rendeződik, illetve amíg a kezelések miatt szükség van plusz támogatásra.
A szaglás és ízérzékelés változása nem ritka tapasztalat az onkológiai kezelésben résztvevő betegeknél. A korábban kedvelt ételek fémes, kesernyés vagy szokatlan ízűvé válhatnak, a húsok pedig sok beteg számára „túl intenzívnek” tűnnek. Ennek oka lehet, hogy bizonyos gyógyszerek átmenetileg megváltoztatják az ízlelőbimbók működését és a szagérzékelést is. A dietetikus ilyenkor új ételek kipróbálását, a fűszerezés változtatását, meleg és forró helyett hideg vagy langyos tálalást javasolhat. Az ízérzékelés a kezelések lezárultával rendszerint lassan helyreáll.
A mozgás alól nincs felmentés a kezelések idején sem! A táplálkozás önmagában nem tudja megakadályozni az izomtömeg csökkenését. A rendszeres testmozgás – akár napi rövid séták, nyújtások, légzőgyakorlatok, gyógytornász által vezetett foglalkozások – bizonyítottan segítenek lassítani az izomvesztést, javítják a közérzetet és támogatják az anyagcserét. Több vizsgálat is igazolta, hogy a rendszeres mozgás és a megfelelő fehérjebevitel együtt hatékonyabban előzi meg a kóros izomvesztést.
Forrás: rakgyogyitas.hu
