Melyek a fenntartható táplálkozás gyakorlati szempontjai? Az OKOSTÁNYÉR élelmiszerfogyasztási javaslatait betartva csökkenthető az ökológiai lábnyom? Tudatos étrendtervezéssel hogyan tudjuk segíteni a fenntarthatóságot? A kérdésekre ad választ a Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége májusi hírlevelében.
Tudta-e?
- Az élelmiszer-pazarlás és az élelmiszer-veszteség nem ugyanazt jelenti. Az élelmiszer-pazarlás a túlvásárlásból származó fel nem használt élelmi anyagokat jelenti; az élelmiszer-veszteség: a romlás következtében létrejövő ételhulladékot.
- A növényi alapú étrend lesz a jövő táplálkozása.
- Az élelmiszerek közül a marhahús előállítása jár a legnagyobb üvegházhatású gázkibocsátással.
- Csak két ország (Kína és az USA) termel annál több széndioxidot, mint amennyi az élelmiszerpazarlás révén feleslegesen a levegőbe kerül.
- A megtermelt élelmiszerek egyharmada – mintegy 1,3 milliárd tonna – kárba vész a termőföldtől az asztalig tartó élelmiszerláncban.
- A háztartási hulladékunk 25%-a élelmiszerekből áll.
A fenntarthatóság nem csupán arról szól, hogy ne üljünk autóba, használjunk közösségi közlekedést vagy járjunk gyalog, kerékpárral. Az elfogyasztott élelmiszereink is rendelkeznek kisebb/nagyobb ökológiai lábnyommal, mellyel segíthetünk vagy árthatunk a Földünk ökológiai állapotának.
Az ökológiai lábnyom az az érték, amely azt fejezi ki, hogy adott technológiai fejlettség mellett egy emberi társadalomnak milyen mennyiségű földre és vízre van szüksége önmaga fenntartásához és a megtermelt hulladék megsemmisítéséhez, feldolgozásához. A használt föld és halászati terület alapján az ökológiai lábnyom hat tényezőből tevődik össze: szén lábnyom, legelő lábnyom, erdő és halászati lábnyom, szántó és beépített területek lábnyoma. Az ökológiailábnyom-érték kiszámítható a legkülönfélébb dolgokra vetítve, például: országok, csoportok, egyének, vállalatok stb.
A táplálkozásra vonatkoztatva a következőképpen számolhatjuk ki az ökológiai lábnyomot: ökológiai lábnyom (gha) = élelmiszer-mennyiség (kg) x ökológialábnyom-intenzitás (gha/kg).
AZ OKOSTÁNYÉR ÉS AZ ÖKOLÓGIAI LÁBNYOM
Vetőné Mózner Zsófia és Szűcs Zsuzsanna kutatásukban összehasonlították a hazai táplálkozás ökológiai lábnyomát az OKOSTÁNYÉR®-ban ajánlott étrendi mintázat ökológiai lábnyomával. Látható, hogy a húsok, húskészítmények, a zsiradékok és a tejtermékek adják a „lábnyom” legnagyobb részét, közel 71%-t.
A vizsgálat rámutat arra, hogy az OKOSTÁNYÉR®-ajánlás alapján történő élelemfogyasztás 0,5 globális hektárral kisebb ökológiai lábnyomot eredményez, ami 19 %-kal jelent alacsonyabb környezeti terhelést, összehasonlítva az aktuális fogyasztási értékekkel. Tehát kimondható, hogy aki az egészséges táplálkozás irányelveknek megfelelő mértékben, vagyis az OKOSTÁNYÉR élelmiszerfogyasztási javaslatai alapján étkezik, az már hatékonyan tesz az ökológiai lábnyoma csökkentéséért. Az egészséges és fenntartható táplálkozás nem a tiltásról, az egyes alapanyagok kizárásáról szól, hanem a tudatos, tervezett táplálkozásról, amellyel a pazarlás a minimálisra csökkenthető.
Az OKOSTÁNYÉR® fenntarthatósági szempontból is tartalmaz néhány alapvetést. Előtérbe kerül a szezonalitás és a helyi élelmiszerek előnybe részesítése. A zero waste jegyében hangsúlyozzuk a tervezés, tudatos vásárlás fontosságát. Kevesebb hús, több növényi alapú táplálék. Az állati eredetű fehérjék mellett, növényi alapú forrásból is juthat fehérjéhez a szervezetünk. Így bátorítunk mindenkit húsmentes napok beiktatására hetente legalább egyszer A húsfogyasztásnál törekedjünk a vöröshúsok (pl.: marha) fogyasztásának mérséklésére. Helyette válasszuk a fehér húsú fajtákat: szárnyasok, nyúl stb. A zöldségek, gyümölcsök gazdagon képviseltessék magukat a tányérunkon, ez számszerűsítve napi 5 adagot jelent, ami nagyjából fél kilogramm zöldségnek és/vagy gyümölcsnek felel meg. A natúr olajos magvak, kis marékkal heti 2-3 alkalommal szerepeljenek étrendünkben.
FENNTARTHATÓ TÁPLÁLKOZÁS GYAKORLATI SZEMPONTJAI
Nincs általános és globális fenntartható étrend. Egy étrend akkor fenntartható, ha az adott nemzet földrajzi elhelyezkedéséhez, környezeti adottságaihoz, gasztronómiai szokásaihoz, vallási előírásaihoz alkalmazkodik. Hatalmas jelentőséggel bír a fenntarthatóságon belül a reklámokból oly jól ismert „vedd a hazait!” Valóban tisztában vagyunk azzal, mikor minek van szezonja? A nagy élelmiszerláncok januártól decemberig kínálnak szinte minden zöldséget, gyümölcsöt.
Ezen kívül, ha minimalizáljuk az élelmiszerszállítást. A „vedd a hazait” minden élelmi anyagra vonatkozik. Törekedjünk rá, hogy a hozzánk legközelebb lévő pékségből vegyünk pékárut, hentestől a húst és húskészítményeket, a helyi piacon vásároljuk a zöldséget, gyümölcsöt. Ha lehet, válasszunk saját termelésből, kistermelőktől vagy őstermelőktől származó élelmiszereket. Azokat biztos kevesebbet „utaztatják”.
Ügyeljünk, hogy a csomagolásnál, hazaszállításnál az élelmiszerek természetes csomagolásúak legyenek. Kerüljük a kis kisszerelésű, nagy csomagolóanyag-igényű termékeket, kerüljük az előre bedobozolt hústermékeket, a zöldséget és gyümölcsöt, sőt a pékárút is inkább papírba csomagolva kérjük. A szállításhoz a termék jellegének megfelelően válasszunk jól záródó csatos üveget, frissen tartó kenyeres zsákot, méhviaszos kendőt, jól szellőző papír tasakot, kisebb fadobozokat, cukornád habdobozt, PLA (polylacticacid, azaz politejsav = növényi alapú, komposztálható anyag) vagy CPLA (crystallised polylactic acid, azaz kristályosított, hőálló PLA) ökocsomagolást, stb.
