A káromkodás nem pusztán modortalanság, hanem egy mélyen gyökerező, ösztönös reakció. Az agy és a vegetatív idegrendszer olyan hálózatait aktiválja, amelyek a fájdalom és a hirtelen sokk túlélését segítik. Kutatások szerint egy jól időzített szitokszó mérsékelheti a fájdalmat, befolyásolhatja a szívműködést, és hozzájárulhat a stressz gyorsabb lecsengéséhez – írja a The Conversation cikke nyomán az Origo.
Mindez arra utal, hogy az alkalmi kifakadás nem erkölcsi gyengeség, hanem egy belénk kódolt védekező reflex.
A káromkodás ezzel szemben egy sokkal ősibb idegi hálózatot mozgósít: a limbikus rendszert, amely az érzelmekért, az emlékezetért és a túlélési reakciókért felel. Ide tartozik az amygdala, az agy érzelmi riasztóközpontja, valamint a bazális ganglionok, amelyek az automatikus mozgásokat és viselkedéseket szabályozzák, beleértve az ösztönös hangadást is. Ezek a területek gyors jelzéseket küldenek az agytörzs felé, még azelőtt, hogy a „gondolkodó” agyrészek reagálni tudnának.
Ezért törnek fel olyan gyorsan a szavak: az agy már akkor reagál, mielőtt még tudatosan felfognánk, mi történt.
A kifakadás aktiválja a vegetatív idegrendszert. A pulzus és a vérnyomás megemelkedik, az éberség fokozódik, az izmok megfeszülnek. A szervezet rövid időre készenléti állapotba kapcsol, mintha védekezésre vagy visszavonulásra készülne. Ezzel egy időben a rekeszizom és a bordaközi izmok hirtelen összehúzódnak, a levegő robbanásszerűen áramlik át a gégén, létrehozva a hangot. A bőr is reagál: a verejtékmirigyek aktiválódnak, apró elektromos változások jelennek meg a felszínen, jelezve az érzelmi állapotot.
Az agy mélyebb részein közben endorfinok és enkefalinok szabadulnak fel — ezek a szervezet természetes fájdalomcsillapítói. Enyhítik a fájdalmat, és a megkönnyebbülés érzését keltik. Ez az összehangolt válasz — az agytól az izmokon át egészen a bőrig — magyarázza, miért lehet a káromkodás egyszerre ösztönös és felszabadító.
Kutatások szerint a káromkodás valóban növelheti a fájdalomtűrést. Egy 2024-es áttekintő tanulmány kimutatta, hogy azok, akik trágár szavakat ismételgettek, hosszabb ideig bírták a jeges vízben tartani a kezüket, mint azok, akik semleges szavakat mondtak.
