A stroke-on átesettek autóvezetési alkalmasságát pontosabban és kevesebb hibával megítélő értékelési modellt dolgoztak ki a Semmelweis Egyetem (SE) kutatói.
A Journal of Stroke and Cerebrovascular Diseases című lapban megjelent tanulmány több, egymást kiegészítő teszt eredményeit kombinálja, így részletesebb képet ad az érintett kognitív állapotáról és csökkenti a téves, a jogosítvány elvételéhez vezető döntések számát – írták a közleményben.
A Semmelweis Egyetem Rehabilitációs Klinikáján elvégzett kutatásba 115 stroke-beteget vontak be, akiknél először a figyelmet, reakcióidőt, szabályismeretet és térbeli tájékozódást felmérő teszteket végeztek el. Egy másik kutatási napon minden résztvevő 40 percet vezetett a közúti forgalomban, az út végén a vizsgabiztos-oktató mindenkivel közölte, hogy átment-e a vizsgán vagy sem. A kutatók összegyűjtötték a kognitív képességeket felmérő tesztek adatait, számítógépen modelleket építettek belőlük, és ellenőrizték, melyik tudta legpontosabban megjósolni a gyakorlati vezetési vizsga eredményét.
A legpontosabb előrejelzést a figyelmi és gátlási képességet mérő, a közlekedési szabályismeretet vizsgáló, a döntéshozatalt modellező, valamint a reakcióidőt és a két látótér közötti különbségeket is elemző tesztek kombinációja adta.
Akiket a modell alkalmatlannak ítélt, azok 88 százaléka megbukott a tesztvezetésen, míg az előzetesen alkalmasnak minősítettek 98 százaléka sikerrel teljesítette azt. A vizsgabiztos előzetesen nem ismerte a kognitív tesztek eredményeit.
Összességében a modell a vizsgált betegek 85 százalékánál pontosan meg tudta határozni, ki alkalmas, illetve ki nem a vezetésre – ez jelentős javulás a korábbi, 70-80 százalékos megbízhatóságú nemzetközi módszerekhez képest. A fennmaradó 15 százalékra a kutatócsoport bevezette a „bizonytalan” kategóriát. Náluk további, célzott vizsgálatok szükségesek, hogy pontosan meg lehessen állapítani, hogy alkalmasak-e a járművezetésre.
„A célunk egy olyan statisztikai modell létrehozása volt, amely három kategóriába sorolja a betegeket – alkalmas, nem alkalmas vagy bizonytalan -, ezzel segítve a pontosabb orvosi döntéshozatalt, csökkentve a téves besorolások esélyét„
– idézi a közlemény Szabó Gábor neuropszichológust, a tanulmány első szerzőjét.
A közlemény szerint az új, „óvatos” (alkalmas-nem alkalmas-bizonytalan), trichotomikus eljárás ezeknek a bizonytalan eseteknek a további, részletes elemzésével csökkenti a téves minősítések számát, azaz kevesebb ember veszíti el indokolatlanul a jogosítványát. Mint írták, a kutatás másik újdonsága, hogy a 115 beteg közé 26 neglekt szindrómás beteget is beválasztottak. A korlátozott térbeli tájékozódási képességű betegek közül 12-en átmentek a tesztvezetésen.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy hosszabb vagy bonyolultabb helyzetekben is biztonságosan tudnának vezetni, kvázi „időzített bombaként” ketyegnének az úton. Kiderült tehát, hogy aki átmegy a tesztvezetésen, az nem feltétlenül alkalmas a vezetésre. Ez nemzetközi szinten is újdonság volt, mert neglektes betegeket nem szoktak beválogatni ilyen jellegű kutatásokba – tette hozzá Szabó Gábor.
Mint írták, a Semmelweis Egyetem megközelítése nemzetközi összevetésben más szempontból is előremutató. „A rehabilitációs program keretében érdemes lehet az új adatelemzési módszerrel felmérni a beteg kognitív állapotát. Ebből ugyanis látszik, hogy mit kell fejleszteni és ami ebből fejleszthető, azt az elkövetkezendő időszakban megcsinálni, majd a végén egy újabb felméréssel feltérképezni az előrehaladást” – magyarázza Fazekas Gábor, a Rehabilitációs Klinika egyetemi tanára, a kutatás témavezetője.
Forrás: MTI
