Milyen szerepet játszik az amigdaláris vazopresszin az autizmus spektrumzavar kialakulásában Miért érdemes fiatal hím kísérleti patkányokat tanulmányozni, ha az autizmus lehetséges kezelési módozatait kutatjuk? Hogyan segíthet hozzá egy speciális vírustípus az autizmussal élők mindennapjainak megkönnyítéséhez? Zelena Dóra, neuroendokrinológussal, a PTE élettani intézetének igazgatójával, az MTA doktorával készített interjút a Magyar Tudományos Akadémia.
A Nemzeti Agykutatás Program harmadik felvonásában az ön vezetésével zajlik „Az amigdaláris vazopresszin hozzájárulása az autizmus spektrumzavar kialakulásához” címmel egy kutatás a Pécsi Tudományegyetemen. Az autizmus sok családot érint Magyarországon is, de talán kevesen tudják, miért a vazopresszin áll egy ilyen kutatás fókuszában.
Az autizmus nagyon intenzíven kutatott terület. Nyolc évvel ezelőtt, amikor a Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézetből a Pécsi Tudományegyetemre kerültem, én is bekapcsolódtam az itt folyó, autizmussal kapcsolatos állatmodelles kutatásokba. A nagydoktori témám a vazopresszin és annak mindenféle szociális és egyéb viselkedésben játszott szerepe volt. Innen jött az ötlet, hogy nézzük meg, mi köze lehet a vazopresszinnek az autizmushoz, a szociális viselkedés kóros zavaraihoz.
Az oxitocin szociális viselkedésben betöltött szerepe jobban ismert, pedig ezek nagyon hasonló molekulák: mindkét hormon kilenc aminosavból áll, és csak két aminosavban különböznek. Az oxitocin mint a szülést elősegítő hormon sokak számára ismerős lehet. Azaz az oxitocin bizonyos mértékben a nőkhöz köthető. Az autizmusról viszont tudjuk, hogy a fiúk körében gyakoribb. A hím állatok agyában pedig a vazopresszin szintje magasabb, mint a nőstényekében. Úgyhogy felmerült bennünk, hogy egy személyre szabott, nemtől függő terápiának lehetne ez az alapja: elképzelhető, hogy a nőknél oxitocinnal tudjuk ugyanazt elérni, amit a férfiakban, illetve mi a hím állatainkban vazopresszinnel.
Miért pont erre a meghatározott agyterületre, az amigdalára irányult a figyelmük?
A vazopresszin speciális tulajdonsága, hogy miközben a vesében, illetve az egész testben a vízvisszatartást serkenti, diffúzióval eljut más agyterületekre, így az amigdalába is, és ott képes befolyásolni az idegsejtek működését. Az amigdala az érzelmi és szociális viselkedés szempontjából releváns információk feldolgozásának egyik központja, amelyek központi elemei az autizmus spektrumnak. Így adódott az ötlet, hogy talán az amigdaláris vazopresszinre kellene koncentrálnunk.
Valójában nem mi vagyunk az elsők, akikben felmerült, hogy a vazopresszinnek (melyet más néven antidiuretikus hormonnak is hívnak) szerepe lehet az autizmusban. Ezen a téren több klinikai kutatás is zajlik a világban. A vazopresszin egyébként egyszerű, orrspray formában adható gyógyszerként is létezik, illetve a vízháztartás szabályozásában fontos hormonként gyerekeknek szokták adni az éjszakai vizelettartási problémák kezelésére. Mint minden molekulának, a vazopresszinnek is vannak receptorai, így a különféle hatásait szelektíven lehet befolyásolni. Az agyban és ezáltal az autizmusban fontos viselkedési problémákban elsősorban a V1a receptornak lehet szerepe, ami viszont a periférián, az erekben hatva megemelheti a vérnyomást. Így nemcsak a vazopresszin, hanem a specifikusabb V1a receptorok teljes testünkben való manipulálása is nem kívánt mellékhatásokhoz (pl. a só- és vízháztartás zavaraihoz, vérnyomásproblémákhoz) vezethet. Ezért merült fel bennünk, hogy célzottan, az autizmusban érintett folyamatokban szerepet játszó amigdaláris agyterületre koncentráljunk.
Hogyan függ össze a fiúknál az amigdaláris vazopresszin szintje az autizmussal?
Nem arról van szó, hogy az autistákban több vazopresszin lenne, hanem hogy a fiúkban több vazopresszin van, mint a lányokban, és ez arra utal, hogy esetleg a vazopresszinrendszernek valamilyen szinten fontosabb, aktívabb szerepe lehet a fiúkban diagnosztizált autizmus kialakulásában. Azt feltételezzük, hogy a vazopresszinrendszer befolyásolása a fiúkban nagyobb hatást tud kiváltani, mint a lányokban. Lehet, hogy a terápiában ez majd úgy néz ki, hogy az erre alapozott kezelés nem minden autistánál egyformán, hanem inkább a fiúk esetében lesz hatásos.
Mi lehet ennek a klinikai jelentősége? Ha beveszünk egy gyógyszert, az nem a teljes szervezetünkre fog hatni?
Valóban, a szájon át, de akár az izomba vagy vénásan adható gyógyszerek az egész szervezetünket befolyásolják. Azonban a vazopresszin amigdalában történő befolyásolása nem csak a mechanizmus megértése miatt, azaz kutatási szempontból érdekes. A klinikum ma már ott tart, hogy akár vírusvektorokkal is be lehet vinni célzottan géneket a szervezetbe, és ezekkel meghatározott agyterületek speciális (például vazopresszintermelő) sejtjeit lehet manipulálni. Az agyunk ebből a szempontból nagyon jó célpont, hiszen más szerveink sejtjeivel ellentétben az idegsejtek jóval kisebb számban és lassabban osztódnak, így egy egyszeri injekcióval is hosszan tartó hatást tudunk elérni, az extra genetikai információ nem „mosódik ki” belőlük.
Nem a „science fiction” kategóriába tartozik ma már, hogy egy klinikai kórképben egy bizonyos agyterületre való vírusvektor-injekcióval azt az adott területet manipuláljuk, és ezzel pozitív hatásokat érünk el. A vírusvektorokkal történő klinikai vizsgálatok, ideggyógyászati terápiák már tíz évvel ezelőtt is százával zajlottak. Például 2019-ben a nagy sajtóvisszhangot kapott, izomsorvadásos (SMA) kisfiú, Zente is egy hatóságilag engedélyezett génterápiát kapott (Zolgesma), amelyben szintén vírusvektor van, bár ezt vénás úton juttatták a szervezetébe. A meghatározott agyterületre bejuttatott vírusvektor-injekcióval sok klinikai próbálkozás történt Parkinson-kórban is. A módszer tehát adott. Ha mi az állatkísérletes vizsgálatainkkal be tudjuk bizonyítani, hogy ennek az agyterületnek és a vazopresszinnek fontos szerepe lehet az autizmus kezelésében, akkor ez később akár klinikai alkalmazást is nyerhet- írja az MTA.
Forrás: Magyar Tudományos Akadémia
