A szívinfarktus vagy szívmegállás túlélése hatalmas eredmény, de az első orvosi beavatkozások csak a kezdetet jelentik. A gyógyulás útján komoly akadály lehet a szívhez kötődő poszttraumás stressz szindróma (PTSD), amely a túlélők jelentős részét érinti. Ez a lelki teher nemcsak a gyógyszerek és kezelések elhanyagolásához vezethet, hanem növeli a második szívrohamszerű esemény kockázatát is – írja a Magyar Kardiológusok Társasága.
A poszttraumás stressz szindróma egy olyan pszichés állapot, amely súlyos, életveszélyes vagy nagyon megterhelő események után alakulhat ki. Ezek az élmények mély nyomot hagynak a személy lelkében, amelytől nehezen szabadul meg. A PTSD tünetei közé tartozik például az állandó félelem, rémálmok, az események ismételt átélése, érzelmi elhidegülés és az ezekkel kapcsolatos helyzetek elkerülése.
Szív-PTSD esetén a trauma forrása maga a szív, amely mindig velünk van, így ezt a terhet sehova sem tudjuk letenni vagy elfelejteni. Ez a folyamatos emlékeztetés állandó félelemmel és szorongással jár, ami megnehezíti a felépülést. A betegek sokszor kerülnek olyan helyzeteket, amelyek testi panaszokat – például légszomjat vagy szívdobogást – okoznak, és ezek csak erősítik a traumát.
A szív-PTSD következtében a betegek gyakran elzárkóznak, elkerülik a rehabilitációt és a kontrollvizsgálatokat, ami jelentősen hátráltatja a gyógyulást. Az ilyen lelki állapot megnehezíti, hogy a betegek betartsák az orvosi utasításokat, így nő a kockázata annak, hogy újabb szívrohamszerű esemény következzen be.
A szív-PTSD tünetei változatosak lehetnek: alvászavar, rémálmok, túlzott éberség, érzelmi elhidegülés vagy épp a traumával kapcsolatos helyzetek kerülése mind a jelei lehetnek. Ezek a tünetek sokszor rejtve maradnak, mert a hangsúly a testi gyógyuláson van, és a lelki problémákra kevésbé figyelnek.
A szív-PTSD gyakran egy váratlan szívrohamszerű esemény következménye. Az érintettek folyamatosan félnek attól, hogy a baj ismét bekövetkezik. Ez a félelem a mindennapjaik része lesz, hiszen a test jelzései – mint a szívdobogás vagy a légszomj – állandóan emlékeztetik őket a traumára. Emiatt sokan visszahúzódnak, és igyekeznek elkerülni minden olyan helyzetet, ami a kórházi élményekre emlékezteti őket.
Az orvosi viziteken vagy rehabilitáción gyakran előfordul, hogy a beteg nem beszél az érzéseiről, vagy hirtelen elsírja magát, ha a történtekről kérdezik. Ezek a viselkedésminták jelezhetik a szív-PTSD jelenlétét, amely azonban gyakran rejtve marad a testi tünetek és a kezelések mellett.
Ez a lelki probléma nemcsak az életminőséget rontja, hanem növeli az újabb szívbetegségek és a halálozás kockázatát is. Kutatások szerint a szív-PTSD-s betegek esetében akár megduplázódhat a második szívroham vagy a haláleset esélye az első eseményt követő egy éven belül. Ezért nagyon fontos, hogy a kardiológiai ellátás során ne csak a testi, hanem a lelki állapotra is odafigyeljenek.
A szakemberek hangsúlyozzák, hogy a lelki támogatásnak már a kórházi tartózkodás alatt el kell kezdődnie, és a rehabilitáció során is folytatódnia kell. Az érzelmi egészség figyelemmel kísérése, a rendszeres pszichés szűrések, valamint a személyre szabott terápiás beavatkozások segíthetnek megtörni a félelem és visszahúzódás ördögi körét.
Bár nincs egyetlen, jól körülhatárolható betegprofil, a kutatások szerint a fiatalabb korosztály, a nők, illetve azok, akik az esemény idején különösen nagy stresszt éltek át, hajlamosabbak a szív-PTSD kialakulására. A szívmegállás túlélőinél gyakrabban alakul ki szív-PTSD, különösen akkor, ha az agy oxigénhiány miatt károsodott. Ez az agykárosodás tovább nehezítheti a lelki felépülést.
Fontos, hogy az orvosok már a sürgősségi ellátás során észrevegyék azokat a betegeket, akik nagyon erősen figyelnek saját testi érzeteikre, és ezeket azonnal a legrosszabbra értékelik. Ez a két jel együtt nagy kockázatot jelent arra, hogy valakinél kialakuljon a szív-PTSD.
Jelenleg még nincs egységes protokoll a szív-PTSD szűrésére és kezelésére, de a szakemberek egyetértenek abban, hogy sürgős szükség van átfogó kutatásokra. Ezek segítenének jobban megérteni a tünetek kialakulásának idejét, a rizikófaktorokat és a háttérben álló folyamatokat. Így lehetne kialakítani a korai felismerést, a célzott beavatkozásokat és a hosszú távú lelki támogatást.
A szív-PTSD ellátásának fejlesztése nemcsak a lelki egészség megőrzését szolgálná, hanem csökkentené az ismételt kardiológiai eseményeket és a kórházi újrafelvételeket is. Ezáltal hozzájárulna ahhoz, hogy a betegek hosszabb ideig, jobb életminőségben élhessenek.
Ha tehát valaki szívinfarktus vagy szívmegállás után szokatlanul erős félelmet, szorongást vagy elkerülő viselkedést tapasztal magán, érdemes minél hamarabb pszichológushoz vagy pszichiáterhez fordulnia. A testi gyógyulás mellett a lélek ápolása is kulcsfontosságú a teljes felépüléshez.
Forrás: MKT
