Minden családban van egy füzet, de legalább egy szakadozott, kopott dosszié, benne cédulákkal, s a füzetben, a cédulákon ősi családi receptek olvashatók. Az egyik az anyai dédmama levesének leírása, a másik az apai nagymama pogácsájának a titka. A harmadik az anya családjából hozott pirospaprikás és az apa családjától örökölt halvány színű, ecetes zöldbabfőzelék „házasságából” született új – piros és ecetes – változata a főzeléknek. Kincsek ezek, az idő múlásával egyre inkább felértékelődnek. Igaz, az ilyen-olyan intoleranciák, a mi esetünkben a diabétesz miatt nem ehetjük azt, amit gyermekkorunkban. Mégis keressük a régi ízeket – írja a Magyar Diabetes Társaság.
A Cukorbeteg Egyesületek Országos Szövetsége által minden évben meghirdetett Receptverseny témája 2025-ben e régi ízek keresése, illetve inkább megtalálása. Mi várjuk az eredeti családi ételrecepteket – dietetikus munkatársaink pedig a végeredmény minél kisebb sérülésével „áthangolják” a mai és általunk most is fogyasztható alapanyagokra.
E pályázat beharangozójaként olvashatják Szálka Brigitta dietetikus írását és mintareceptjeit.
Az első dietetikai konzultáció során mindig megkérdezem pácienseimtől, hogy mi a kedvenc ételük. Ilyenkor megkérem őket, hogy felejtsenek el mindenféle megkötést, ki mit mondott az étrendre vonatkozóan, vagyis arra vagyok kíváncsi, hogy mit szeretnek.
Ahogy telnek az évek és szaporodnak a tapasztalataim, egyre kevésbé csodálkozom, hogy ilyenkor a betegek többsége nem különleges alapanyagokat, bonyolult fogásokat említ, hanem egyszerű és könnyen elkészíthető ételeket. Sokaknak egy-egy ételhez családi ünnep, kedves személy is társul, leggyakrabban a nagymama.
Elgondolkodtak már azon, hogy miért olyan különleges a nagyi főztje? És azon, hogyan lesznek ezek diabéteszbarátok anélkül, hogy elveszítenék eredeti jellegüket?
A titkos összetevők: egyszerűség, idényszerűség, szívvel-lélekkel
Azt gondolom, a „nagymama-receptek” egyik titka az egyszerűség, amitől könnyen megvalósíthatóvá válnak. Nem kell megfizethetetlen, sokszor a Föld túlsó feléről származó, nehezen beszerezhető alapanyagokat felhajtani.
A másik titkos összetevő az idényszerűség. Tudjuk, hogy a friss zöldborsónak, a tavaszi újhagymának teljesen más íze van, mint a késő nyárinak. Ne szalasszuk el ezeket az időszakokat! Az utolsó titkos hozzávaló, hogy a nagyi belefőzte szívét-lelkét az ételbe. Jelen volt, koncentrált a munkafolyamatokra, amikor főzött, nem mobilozott és nem rakott be közben egy mosást.
Mit tudunk mi hozzátenni?
A technikai vívmányoknak köszönhetően leginkább a konyhatechnológiával tudjuk „diabéteszbaráttá” tenni a régi recepteket. Van turmixgépünk, így lehet a leveseket, főzelékeket saját anyagukkal sűríteni. A rengeteg pluszkalóriát és káros mellékterméket, felesleges konyhai hulladékot „gyártó” bő olajban, zsiradékban sütést elfelejthetjük, helyette készülhet az étel sütőben sütőpapíron vagy akár forró levegős sütőben is.
Az összetevők teljes lecserélése rizikós művelet, hiszen az étel elveszítheti eredeti jellegét, rosszabb esetben az „egészségesség” jegyében feláldozzuk az élvezeti értéket. Egy-egy összetevő kiváltása már jobb ötlet. Hagyományosan „sárgán” szoktunk meg a csipetkét, galuskát (nokedlit), palacsintát, de ugyanolyan szépek és finomak lesznek durumlisztből is.
A lassú felszívódású szénhidrátok előnyben részesítésén túl tartsuk szem előtt a receptek összeállítása során a diabétesz-szövődmények, különösen a szív- és érrendszeri rizikó veszélyének csökkentését.
Spóroljunk a telített zsírokkal! A tökfőzeléknek például kifejezetten jól fog állni tejföl helyett savanykás ízével a kefir.
A fűszerezéssel új dimenziókat nyithatunk. Például a füstölt fűszerpaprikával részben vagy egészben kiválthatjuk a zsíros füstölt húsokat.
Nyitásképp néhány tavaszi receptet hoztam. Fogadják szeretettel.
Várjuk olvasóink „nagyi-receptjeit”, családi kincseit!
Forrás: Magyar Diabetes Társaság
