Mikor beszélünk cukorbetegségről és azt hogyan ajánlott kezelni? Többek közt megfelelő életmóddal, ami magában foglalja a célszerű és személyre szabott egészségmegőrző étrend kialakítását, az egészséges ételválasztást is. A Magyar Dietetikusok Országos Szövetségének első hírlevele ezt a témát járja körbe.
Tudta-e?
- A cukorbetegség anyagcsere-betegség, amelynek központjában a szénhidrát (azaz cukor) -anyagcsere zavara áll. Oka az inzulintermelődés (teljes vagy részleges) hiánya, és/vagy sejtjeinken az inzulin hatásának csökkent volta (inzulinrezisztencia). Nemegyszer tehát több ok, akár együttesen áll fenn.
- A cukorbetegség összefoglaló név. Számos – egymástól akár nagyban különböző – típusa van. Az 1-es típus klasszikusan inzulinhiánnyal, a 2-es típus inzulinrezisztenciával jár. Különleges élethelyzet a várandósság során megjelenő cukorháztartás-zavar, és van még számos ritkább, specifikus forma is.
- Cukorbetegséggel élőknél a személyre és betegségtípusra szabott étrend alapkérdés a jó vércukorháztartást elérésében és fenntartásában.
- Az eredményes étrendi kezelés mindig személyre (és betegségtípusra) szabott lépések sorozata, melyben a páciens szakmai partnere a dietetikus.
A cukorbetegség vagy szakszóval diabetes mellitus anyagcsere-betegség, melynek egyik jellemzője (meghatározó eleme) a szénhidrát-anyagcsere (cukoranyagcsere) károsodása, de ezzel párhuzamosan kórossá válik a zsírok és fehérje hasznosulása, fel- és átépülése (azaz anyagcseréje) is. A cukorbetegség alapproblémája (a hasnyálmirigyben termelődő) inzulin nevű hormon sejtjeinken való hatásának elmaradása vagy csökkent volta. Emiatt nem képesek a sejtek a vérből megfelelő módon és ütemben felvenni és hasznosítani (a legtöbbször) elsődleges energiaforrásukat jelentő cukrot. Ennek következménye a vércukor egészséges szintektől eltérő emelkedése. A megfelelő inzulinhatás sejtjeinken olyan, mint egy jól működő kulcs. Kinyitja sejtek kapuját, hogy a cukor bejuthasson a sejtekbe és ott energiát szolgáltasson. Ha ezek a „kapuk” zárva maradnak megfelelő mértékű inzulinhatás hiányában, akkor a cukor nem tud a sejtjeinkben hasznosulni (a sejtek éheznek) és vérünkben a cukor szintje kórosan emelkedik.
Cukorbetegség diagnózisának felállítása a vér cukortartalmának laboratóriumi mérésén alapul. Ha a mért éhomi vércukorszint ismételten >7 mmol/l, vagy a „bármikor” mérve vércukrunk ismételten 11,1 mmol/l, vagy afeletti, a diagnózis kimondható (panaszmentesen is!). Ugyanakkor az önellenőrzésnél használt „ujjbegyes” mérés diagnózis felállítására nem alkalmas. A laboratóriumi vércukorértékeken túl az ún. HbA (hemoglobin A ) érték lapján is megállípítható a diagnózis. A hemoglobin egy speciális fehérje, mely vérünk vörösvérsejtjeiben az oxigén szállításának „felelőse”. Vörösvérsejtjeink születésüktől halálukig (élettartamuk kb. 4 hónap) ugyanazt a hemoglobint hordozzák. A hemoglobin szerkezetét pedig kissé megváltoztatja a vér cukortartalma. Szakszóval a fehérje glikálódik.
Minél több cukorral találkozik életében a vörösvérsejt annál nagyobb része „megcukrosodik” a benne hordozott hemoglobinnak. Ez pedig mérhető paraméter és belőle visszaszámolhatjuk az előző durván 60-90 nap átlagos vércukorszintjét. Amennyiben ismételten 6,5 % vagy annál magasabb a HbA (hemoglobin A ) értékünk, a cukorbetegség diagnózisa kimondható.
Figyelem! A 6,5%-os érték nem 6,5mmol/l-es vércukorátlagot jelent (hanem kb. 7,8-ast). Ideális cukorháztartással hemoglobin A értékünk < 5,6 %. A HbA1c – a diagnózison túl – jól használható a cukorháztartás követésére is.
A (leggyakoribb) un. 2-es típusú cukorbetegség esetében a kialakulást egy akár sok éves „előidőszak” ún. prediabetes állapot vezeti be. Ilyenkor cukorszintjeink már a normál cukorháztartást jellemzőknél magasabbak, de nem érik el a diabetes diagnózisának kritériumát jelentő szinteket. Ezt jelenti laboratóriumi értékek szerint az emelkedett éhomi vércukor (6,1-6,9 mmol/l) és un. cukorterheléses vizsgálat kétórás értéke alapján megadott csökkent glukóztolerancia (7,8-11,0 mmol/l között). Számos országban a HbA -szint alapján (5,7-6,4 %) is kimondható a prediabetes diagnózisa. A prediabetes közvetlen kockázati tényező a cukorbetegség kialakulásában.
Az 1-es típusú cukorbetegség (amit abszolút inzulinhiány jellemez) leggyakrabban gyermek-, vagy fiatal felnőttkorban jelentkezik (de bármely életkorban felléphet). Hátterében legtöbbször autoimmun folyamat áll. Kialakulásában genetikai és környezeti tényezők is szerepet játszhatnak (pl. részben védőhatású a jó D- vitamin ellátottság).
A 2-es típusú cukorbetegség hátterében is szerepet játszanak genetikai tényezők, de döntő a környezeti hatás. A legfontosabb rizikótényező a túlsúly és elhízás (a mozgásszegénység és energia túltáplálás eredményeként) Az elhízás gyakorivá válásával a 2-es típusú cukorbetegség lett a leggyakoribb anyagcsere betegség világszerte. Nem véletlen, hogy a cukorbetegség előfordulása növekszik, igaz, földrajzi régiónként változó gyakorisággal.
A terhességi (várandósság időszakában kialakult/felfedezett) cukorháztartás-zavar diagnózisának kritériumrendszere eltér (szigorúbb!) a többi diabetes típusétól. Ennek oka, hogy a magzat fejlődését, a várandósság lefolyását, már a várandósságon kívül, a prediabetesnek nevezett kórforma is veszélyezteti. Nem véletlen, hogy kötelező ebben az időszakban laboratóriumban cukorterheléses vizsgálattal a szűrés.
Milyen tünetek utalhatnak a cukorbetegségre?
A legfontosabb ismeret, hogy a cukorbetegség csak roppant későn (akár sok-sok év fennállás után), már tartósan, kifejezetten magas vércukorszintek mellett okoz panaszt. A vérből a cukor vizelet útján ürülni kezd, és persze a cukor plusz vizet (is) visz magával. Azaz többet vizelünk, folyadékot vesztve szomjazunk, többet iszunk (és persze megint többet vizelünk), közben pedig sejtjeink a cukor hiányától éheznek, így romlik a közérzetünk, erőnlétünk, fogyunk.
A cukorbetegség kezelése
A cukorbetegség kezelési lehetőségei nem-gyógyszeres (életmódbeli) és gyógyszeres elemekre oszthatók. Az életmódi kezelés – minden esetben a kezelés alapja – magában foglalja a célszerű és személyre szabott étrend kialakítását és tartását, valamint a fizikai aktivitást. A diéta (pontosabb megnevezéssel táplálkozásterápia) lényege a személyre szabott energia- és tápanyagtartalmú (szénhidrát, fehérje, zsír, mikrotápanyagok) étrend kialakítása, hangsúlyozva az adagnagyságokat és az egészséges ételválasztást. Cél, az egészségmegőrző étkezési szokások kialakítása, az evés örömének fenntartása.
Iránymutatások a jó étrend kialakításához cukorbetegséggel vagy prediabetesszel élőknek
Az egészséges étkezés lehet finom! Találjon olyan étrendeket, étrendi mintákat, amelyek a legjobban illeszkednek az életmódjához. Idehaza az MDOSZ Okostányér® ajánlása egy jól használható étkezési mintát mutat. A diétában a nem keményítőtartalmú zöldségféléket (pl. káposztafélék, salátafélék, brokkoli, karfiol, zöldbab, cukkini, padlizsán, sóska, zöldparika, uborka), alacsonyabb szénhidráttartalmú gyümölcsöket (pl. málna, alma, földieper, narancs), szárazhüvelyeseket (pl. szárazbab, lencse), zsírszegény fehérjeforrásokat (pl. zsírszegény húsok, hal, tejtermékek, tojás), magas rosttartalmú gabonaféléket, natúr dióféléket (pl. dió, mandula, mogyoró) ajánlunk elsősorban, mint választandó élelmiszerforrások.
Fogyasszon legalább 5 adag zöldséget vagy gyümölcsöt naponta! Ebből 3-4 adag zöldség, 1-2 adag gyümölcs legyen, és legalább 1 adag friss/nyers zöldség vagy gyümölcs legyen. A burgonya nem számítható be a napi 5 adagba. 1 adag = 1 nagy paprika, paradicsom, 1 nagyobb alma vagy őszibarack vagy 1 közepes tálka saláta vagy 1 pohárnyi bogyós gyümölcs vagy 2 dl smoothie. Szárazhüvelyekből (pl. szárazbab, lencse) 1 adagnyi 80 g.
Minimalizálnia kell a cukorral édesített édességek, a finomított gabonafélék, a vöröshús, a feldolgozott- és ultrafeldolgozott élelmiszerek fogyasztását. Kerülnie kell a cukorral édesített italok fogyasztását. Válasszon natúr dióféléket, egy adag gyümölcsöt, vagy 1 adag cukrozatlan joghurtot (1,5 dl) nassolásként, vagy kisétkezésre. A minimálisan feldolgozott, tápanyagban gazdag, magas rosttartalmú szénhidrátforrásokat kell elősorban választania.
Válasszon teljes kiőrlésű-, vagy más magas rosttartalmú kenyeret, barna rizst, teljes kiőrlésű tésztát a fehér kenyér, a rizs vagy tészta helyett. A legjobb választás kenyerek közül a magas rosttartalmú, kovászos-, vadkovászos kenyerek (teljes kiőrlésű, rozsos). A szív- és érrendszeri betegségek kockázatának csökkentése érdekében, a változatos táplálkozás részeként ajánlott fogyasztania a növényi fehérjeforrásokat (pl. szárazhüvelyesek, diófélék).
Fontoljon meg egy olyan étkezési tervet, amely a mediterrán étkezés elemeit tartalmazza, ezért gazdag ún. egyszeresen- és többszörösen telítetlen zsírsavakban és hosszú szénláncú zsírsavakban (pl. tengeri hal, diófélék, extraszűz olívaolaj). A mediterrán stílusú étrend képes a szív- és érrendszeri betegségek kockázatának csökkentésére, és javítja a cukoranyagcserét.
A hagyományos mediterrán diéta megfelelő bevezetése a nem mediterrán országokban elkerülhetetlenné teszi az extraszűz olívaolaj használatát étrendi zsiradékként (napi 1-2 evőkanálnyi). Összesen, napi legalább 5 adagnyi zöldség-gyümölcsfogyasztást. Megköveteli a vöröshús és húskészítmények, az édes desszertek, valamint a feldolgozott élelmiszerek alacsony fogyasztását, melyek telített zsírsavakban és cukrokban (hozzáadott cukor) gazdagok, vagy akár ezek teljes kerülését. A mediterrán diétára jellemző a zöldfűszernövények bőséges használata (pl. bazsalikom, kapor, oregánó), a szárazhüvelyesek hetente többszöri fogyasztása.
Javasoljuk, hogy korlátozza a magas, ún. telített zsírsavtartalmú élelmiszerek fogyasztását. Ide tartoznak a vörös húsok (pl. sertés, marha, bárány), a magas zsírtartalmú tejtermékek, a vaj vagy kókuszolaj, hogy ily módon is csökkentse a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát.
Vöröshús és -húskészítmények fogyasztása összesen kevesebb, mint 7 adag/hét legyen. 1 adag 100-120 g.
Tanácsoljuk, hogy cserélje le a cukorral édesített italokat (a gyümölcsleveket is) elsősorban vízre, alkalmanként alacsony energiatartalmú vagy energiamentes italokra. A cukorral édesített italok jelentős vércukoremelkedést okoznak, és képesek kiszorítani az étrendből az egészségesebb, tápanyagdús ételeket.
Vesebetegség esetén szükség lehet a fehérjebevitel csökkentésére, de azt egyénre szabottan kell meghatározni. Az ajánlott fehérjebevitel vesebetegség nélkül 15-20 energia %. (Ez általában napi 75-90 g fehérjebevitelt jelent.) A túlzott fehérjebevitel megterheli a vesét, az alacsony bevitel alultápláltsághoz vezethet.
A szénhidrátbevitel csökkentése bizonyítottan javítja a vércukorértékeket, ezért alkalmazása szükséges lehet. A vizsgálatok szerint cukorbetegeknél általában mérsékelt, kb. 45 energia % a szénhidrátbevitel. Az alacsony szénhidráttartalmú diétákat (kevesebb, mint 40 energia %) hosszú távon nehéz követni, és a hosszú távú hatásokra vonatkozó bizonyítékok hiányoznak.
Ha maguk a cukorbetegek döntenek úgy, hogy lecsökkentik a szénhidrátbevitelt, fontos, hogy egészségügyi szakemberrel konzultáljanak annak érdekében, hogy a mikrotápanyag- és rostbevitel megfelelő legyen, valamint a telített zsírsavak bevitele ne haladja meg a napi energiabevitel 10 %-át.
Forrás: MDOSZ
