Ernest Hemingway Nobel-díjas amerikai író 1899-ben született és 1961-ben halt meg. Jómódú polgárcsaládban született, apja orvos volt, édesanyja, aki valószínűleg 2-es típusú diabéteszben szenvedett, szigorúan őrizte a családban a protestáns erkölcsöt. Hemingway inkább a természetkedvelő apjához vonzódott – írja a Diabetes Magazin.
Szerző: Herth Viktória
Ernest Hemingway – próbált hű maradni önmagához
Fiatalon sokat sportolt, a középiskola elvégzése után újságíróként kezdett dolgozni – innen ered a rövid mondatok használata és a sallangmentes fogalmazás műveiben –, majd katonának jelentkezett. Rövidlátása miatt nem sorozták be, ezért a Vöröskereszt Mentőcsapatához csatlakozott önkéntesként. 1918 nyarán Olaszországban megsérült.
1921-ben megnősült és Párizsba költözött. Csatlakozott a párizsi modern irodalmi mozgalomhoz, első kötetét 1923-ban adták ki. Irodalmi karrierje Amerikába való visszatérése után kezdődött, A mi időnkben című novellasorozattal. Elvált, újra nősült, 1928-ban Floridába költöztek. Édesapja öngyilkossága nagyon megviselte.
1933-ban Afrikába ment, a Serengetiben vadászott. 1937-ben a spanyol polgárháborúról tudósított egy amerikai lapnak. 1941-ben, amikor az USA belépett a II. világháborúba, eleinte Kuba partjainál vett részt a német tengeralattjárók felkutatásában, majd Angliából küldött tudósításokat. A normandiai partraszállás során ismét megsérült.
Hemingway az 1940-es években. Forrás: Diabetes Magazin
A háború után visszatért Kubába. Bizonyos források szerint itt már 2-es típusú cukorbetegségben szenvedett. Egyre súlyosbodó májkárosodása, magas vérnyomása és szemproblémái is voltak, amit a túlzott alkoholfogyasztás és a rossz étrend is rontott. Orvosai inzulint emlegettek, bár arra nincs bizonyíték, hogy valóban kapott-e inzulinkezelést. Annyi biztos, hogy 1960-ban egy orvosi papírján szerepel a diabetes mellitus a magas vérnyomás, a májkárosodás és a depresszív pszichózis mellett.
1953-ban Pulitzer-díjat kapott Az öreg halász és a tenger című kisregényéért. Egy évvel később megkapta az irodalmi Nobel-díjat, amit személyesen nem tudott átvenni, mert 1954-ben repülőgépével lezuhant Afrika fölött, s bár komoly sérüléseket szenvedett, a balesetet túlélte.
A következő években az Idaho állambeli Ketchum városában kezeltette magas vérnyomását és mániás depresszióját. Az egyre súlyosbodó depressziója miatt kapott elektrosokk-terápia is nagyban hozzájárulhatott ahhoz, hogy 1961. július 2-án vadászpuskájával főbe lőtte magát.
Betegségeit nem dramatizálta az írásaiban, de késői műveiben erősen jelen van a test hanyatlásának és az élet végességének motívuma. Az öreg halász és a tenger című művében 1952-ben például azt írta: „Most már nem a hal ellen harcolt. Csak önmaga ellen. És próbált hű maradni önmagához.” A hőst akaratereje tartja életben, miközben teste már elhasználódott – ahogy Hemingway is küzdött a diabétesz, a májkárosodás és a depresszió ellen.
Spencer Tracy – a fájdalom tette mély emberré
Hemingway legismertebb műve, Az öreg halász és a tenger 1952-ben jelent meg és már 1958-ban filmet készítettek belőle. S bár Hemingwaynek eleinte nem tetszett a kiválasztott főszereplő, mégis Spencer Tracy játszotta az öreg halászt, annyira jól, hogy Oscar-díj-jelölést kapott érte. Ami miatt bennünket ez érdekelhet, hogy Spencer Tracy szintén diabéteszes volt, 1-es típusú.
A kétszeres Oscar-díjas amerikai színész 1900-ban született. 1930 és 1967 között 74 filmben játszott: a filmtörténet egyik legjobb színészének tartják. Ő volt Hollywood egyik első realista színésze, akinek az alakításait még ma is élvezettel nézzük.
Tracy a film egy promóciós képkockáján (1958). Forrás: Diabetes Magazin
Tracy nagy rajongója volt a női nemnek. 23 évesen megnősült, 33 évesen elköltözött otthonról, de katolikus hite miatt soha nem vált el, ennek ellenére korának szinte minden ismert színésznőjével viszonyt kezdett.
Legendás kapcsolat fűzte Katharine Hepburnhöz, 1941-ben találkoztak, a románc 26 éven keresztül tartott, titkolni próbálták, de mindenki tudott róla. Csak akkor költöztek össze, amikor Tracy egészsége nagyon megromlott. A hatalmas szerelem ellenére közismert volt, hogy Tracy többször megcsalta Hepburnt is.
Fiatal korában, a ’30-as években diagnosztizálták 1-es típusú diabéteszét. (Bő évtizeddel azután, hogy Banting és Best felfedezte az inzulint.) Spencer Tracy cukorbetegsége nemcsak a testét, hanem a személyiségét és a kapcsolatait is mélyen befolyásolta. Nagyon fegyelmezett, de ingerlékeny ember volt, amit a vércukor-ingadozások is okozhattak. Az életrajzírók szerint hipoglikémiás epizódjai alatt dühkitörései voltak, utána pedig a teljes kimerültség jellemezte.
Az orvosok és Hepburn is megfigyelték, hogy rossz vércukorszintnél Tracy rendkívül zárkózott, szorongó, sőt önmarcangoló lett. Katharine Hepburn egy interjúban így emlékezett: „Amikor rosszul érezte magát, visszahúzódott. Tudtam, hogy ez nem harag, hanem a teste szenvedése. Azt hiszem, a fájdalom tette mély emberré.” Hepburn figyelte az étrendjét, az inzulinadagolását, és igyekezett biztosítani, hogy ne dolgozza túl magát.
Tracy az 1960-as évekre nagyon beteg lett. Orvosai szerint a stressz, a rendszertelen életvitel és az alkohol kombinációja nagyon megterhelte a hasnyálmirigyét és a szívét. 1967-es halála előtt már súlyos szívbeteg volt, de a diabétesz szövődményei is közrejátszottak a végső szívrohamban.
Forrás: Diabetes Magazin
