Az ELTE etológusai a legújabb tudományos ismeretek alapján vizsgálták, milyen anatómiai, kognitív és evolúciós feltételei lennének annak, ha a kutyák beszélni tudnának. A nemrég alakult bioakusztikai kutatócsoport, a BARKS Lab munkatársai a Biologia Futura szaklapban megjelent publikációjukkal az idén 90 éves Csányi Vilmos munkássága előtt tisztelegtek, aki évtizedekkel ezelőtt maga is foglalkozott a beszélő kutyák víziójával.
Evolúcióbiológiai szempontból azt érdemes mérlegelni, mekkora előnyt jelentene, ha a kutyák képesek lennének beszéd útján kommunikálni velünk. Ha ez az előny valóban jelentős, akkor elvben gyorsan elterjedhetne a populációban, de mint tudjuk, jelenleg mégsincs így. A cikk arra keresi tehát a választ, hogy a kutyák vajon tényleg a beszéd felé vezető úton haladnak-e.
Több beszédhez szükségesnek feltételezett elem is ismert, amelyek már jelen vannak a kutyákban – például sok emberi jel értelmezése, a szociális figyelem, sőt akár bizonyos hangképző szervi adottságok is. Vannak viszont olyanok is, amelyek meglétét eddig nem sikerült igazolni: ilyen például az emberi nyelvben megkerülhetetlen nyelvtani szerkezetek megértése. Nem mellékes szempont az sem, hogy a kutyák a háziasítás során
már így is kellően hatékony kommunikációs stratégiákat fejlesztettek ki,
amelyekkel jól elboldogulnak az emberi környezetben.
A kérdés elsőre viccesnek is tűnhet, a cél viszont nagyon is komoly: az átfogó tanulmány a meglévő ismeretek rendszerezésével segíti tudományos modellek kialakítását és célzott kísérletek megtervezését. Hiszen ha megértjük, hogy a kutyák kommunikációját hogyan befolyásolta a háziasítás és az emberrel való együttélés, pontosíthatjuk saját nyelvünk evolúciójáról alkotott elméleteinket is.
A publikáció az etorobotika területéhez is jelentősen hozzájárul – ahhoz a kutatási irányhoz, amelyet szintén az Etológia Tanszék munkatársai képviselnek. Ez a terület azt vizsgálja, miként építhetők be a kutya–ember kommunikáció jól bevált mintái a segítő robotok működésébe, hogy azok természetesebben és hatékonyabban tudjanak kapcsolatot teremteni az emberrel.
Végül a szerzők felhívják a figyelmet a beszélő kutyák koncepciójának etikai kérdéseire is:
vajon szükséges és helyes-e a kutyákat emberi módon megszólaltatni, vagy inkább a meglévő, sajátos kommunikációjuk jobb megértésére kellene törekednünk.
Forrás: ELTE