Az őssejtkutatás eredményei az ezredfordulón nagyobb reményekkel kecsegtettek, mint ami azóta a gyógyászatban valósággá vált. Sokan abban bíztak, hogy az őssejtekre alapozva meghosszabbítható lesz az élet, gyógyíthatóak lesznek a daganatos betegségek, a szívinfarktus következtében kialakuló szívizom-elhalás, a vakság, az idegrendszeri eredetű bénulás és még egy sor súlyos krónikus betegség – írja a Pirula Kalauz.
Szerző: dr. Csupor Dezső szakgyógyszerész, gyógynövénykutató, az MTA doktora
Mindez egyelőre várat magára. De azért van, akinek már sikert hoztak az őssejtek: ilyenek az növényi eredetű „őssejtek kivonatát” (ez általában csírakivonat, csak jobban hangzik) tartalmazó kozmetikumok, a köldökzsinórvérből gyűjtött őssejteket tároló „bankok”, valamint az állati őssejtekkel zsonglőrködő cégek. Utóbbiak közül valamiért a szarvas őssejteket hasznosítók váltak a legsikeresebbekké.
Függetlenül attól, hogy növényi vagy állati eredetű termékről van szó, leszögezhetjük: egyik kozmetikum vagy étrend-kiegészítő sem tartalmaz őssejtet. Az őssejtek szobahőmérsékleten, megfelelő tápközeg nélkül ugyanis gyorsan elpusztulnak. Amit a készítmények tartalmazhatnak, az valamilyen növényi vagy állati szövet kivonata lehet (mely szövet tartalmazhat őssejteket is).
De miért van egyáltalán értelme őssejtekből kivonatot készíteni? Az egyik, pragmatikus ok az, hogy az őssejt kifejezés sokak számára vonzó: a gyógyulás reménye, a modern tudomány illúziója társul hozzá. Elméletileg egyébként elképzelhető, hogy a kivonatokba olyan anyagok kerülnek az őssejtekből, amelyek más sejtek élettartamát meghosszabbítják, működésükre kedvezően hatnak – de ezt előbb bizonyítani kellene.
Ha a szarvas őssejteknél maradunk, ígéretekből nincs hiány. Pár másodperces guglizással ilyeneket találunk:
“(…) az öregedés elleni harcban és az egészség megőrzésében játszhat kiemelkedő szerepet. A (…) szarvasok méhlepényéből származó őssejteket tartalmaz, amelyek hihetetlenül erőteljes regeneratív képességekkel bírhatnak. A szarvast „magasabb rendű” állatnak tekintik, és a szarvas méhlepénye kémiailag nagyon hasonlít az emberi méhlepényre, emellett a tápanyagok és a növekedési faktorok gazdag forrása. Rendkívül tápláló és teljesen biztonságos a fogyasztása.”
Voltak ennél cifrább állítások is, az egyik legismertebb céget például a szingapúri hatóság azért büntette meg, mert azt állították: termékük gyógyítja a cukorbetegséget és rákellenes hatású. De nemcsak erre „jó” a szarvas őssejt: a sejtek öregedésének visszafordítását, a Covid-19, leukémia, pikkelysömör, depresszió és szklerózis multiplex gyógyítását is ígérte a gyártó. Mindezek miatt nemcsak a színgapúri hatóság (ez a cég székhelye), hanem a fülöp-szigeteki és az Egyesült Arab Emirátus hivatalos szervei is vizsgálódtak.
A hivatalos honlap (talán az előbbiekkel összefüggésben) meglehetősen szűkszavú: a termék összetételét is alig lehet megtalálni, a felhasználási célokról egy szó sem olvasható. Sőt, nemcsak a honlapon, hanem az internet más bugyraiban sem nagyon találni arra utaló jelet, hogy nem is olyan régen a terméket még meglehetősen meredek ajánlásokkal reklámozták. Talán nem véletlenül: napvilágra került, hogy az érintett cég 370 000 Eurót fizetett azért, hogy az internetről eltüntessék a szarvasőssejtet tartalmazó termék priuszát… Biztosan véletlen egybeesés, hogy a cég termékének magyarországi forgalmazását tiltó kormányhivatali (elvileg nyilvános) határozat sem érhető el.
A szarvas őssejteket (állítólagosan) tartalmazó termékek jellemzően két állati alapanyagot tartalmaznak (állítólag): szarvasagancsot és/vagy szarvasplacentát (méhlepényt). Furának tűnhet, hogy miért pont ezek kerültek fókuszba, de van magyarázat, és ez a hagyományos ázsiai orvoslásban keresendő. A szarvas eredetű állati szövetek – különösen a placenta és a még el nem csontosodott szarvasagancs – felhasználása hosszú múltra tekint vissza az ázsiai gyógyászati hagyományokban. Meglepő lehet, hogy nemcsak szarvas, hanem emberi eredetű placentát is felhasználnak a hagyományos kínai orvoslásban. A „zi he che” (emberi méhlepény) komplex készítmények összetevőjeként a vér, a máj, a vese és a csí „megerősítésére” használatos. A 20. század végén Japánban és Koreában jelentek meg a placentakivonatot (ló, disznó, szarvas és ember) tartalmazó készítmények (kozmetikumok és étrend‑kiegészítők).
A szarvasagancs a hagyományos kínai orvoslásban „lu rong” néven elsősorba a „vese megerősítésére” használatos. A frissen növő, még el nem csontosodott agancsot már a Han‑dinasztia korában értékes tonikumként tartották számon. A 20. században Korea és Kína, majd Új‑Zéland kezdte ipari alapokra helyezni a szarvastenyésztést és az agancs gyűjtését, s ez az összetevő az étrend‑kiegészítő ipar fontos exportcikkévé vált.
A fő nyersanyagforrás jelenleg Új-Zéland – ami azért is meglepő, mert a szarvasok nem őshonosak a szigeten. A 19. században telepítettek be először szarvasokat, amelyek a számukra kedvező környezetben gyorsan elszaporodtak, és a 20. század közepén egyre komolyabb ökológiai problémát jelentettek. Az 1970-es években elkezdték befogni az állatokat, amelyeket azóta szarvasfarmokon tenyésztenek. A szarvastenyésztés jövedelmező üzletággá vált, részben a kiváló marketingnek köszönhetően. Ennek következménye az is, hogy az új-zélandi szarvasagancs kivonata világszerte forgalomban van étrend-kiegészítőként. A fogyasztók pedig hihetetlen összegeket képesek kiadni olyan termékekért, amelyeknek hatásossága minimum kétséges. A legismertebb cég termékének egy doboza jelenleg kb. 110 000 forintért kapható.
A szarvasagancs népszerűségének egyik oka az, hogy sokan úgy vélik: az évente megújuló agancs olyan anyagokat tartalmaz, amelyek az emberi szervezetet regeneráló hatásúak. A szarvasagancsból kimutattak olyan fehérjéket, amelyek laboratóriumi körülmények között számos, előnyösnek tűnő hatást fejtenek ki, ezek többségét azonban emberen még nem vizsgálták. Sportteljesítményt fokozó hatását nem sikerült igazolni, egy klinikai vizsgálatról, amelyben gyermekek magasságnövekedésre kifejtett hatásait tanulmányozták, egyelőre csak annyi jelent meg, hogy a szer biztonságosnak bizonyult. Ez bizonyára sokkal kevesebb annál, mint amire a szarvasagancs-kivonatokat megvásárlók számítanak.
A szarvasplacenta hatásairól még ennyit sem tudunk – legalábbis, ha a modern tudományos eredményekre próbálunk hagyatkozni. Meglepő módon az emberi placenta hatásaival kapcsolatos szakirodalom bőségesebb, elsősorban a távol-keleti hagyományos felhasználás miatt. A legtöbb klinikai vizsgálatot Koreában végezték, s ezekben elsősorban a klimaxos panaszokat enyhít hatást vizsgálták. A placentakészítmények ráncellenes, sebgyógyulást elősegítő hatását is tanulmányoztak (az emberin kívül sertés placentával is). A vizsgálatok többsége pozitív eredménnyel zárult. Ahhoz azonban, hogy a szarvasplacenta Európában is forgalomba kerülhessen gyógyszerként vagy étrend-kiegészítőként, a hatásosság és biztonságosság alaposabb bizonyítására van szükség.
A szarvasagancsból készült termékek már vagy 15 éve forgalomban vannak hazánkban. Ezzel jogilag nincs is gond, de ha a készítmény placentakivonatot is tartalmaz, a forgalomba hozatala jogszabályellenes. A szarvasplacenta az EU-ban ún. nem engedélyezett új élelmiszer (ez azt jelenti, hogy biztonságosságát sem a hagyományos alkalmazás, sem tudományos adatok nem támasztják alá). Nem véletlen, hogy a magyar hatóság oldalán a betiltott étrend-kiegészítők között egész sorozat található a szarvasplacentát tartalmazó termékekből… Az már nem jogi, „csupán” erkölcsi kérdés, hogy mennyire indokolt tízezrekért forgalmazni olyan készítményeket, amelyeknek hatásossága, biztonságossága kérdéses – írja a lap.
Forrás: pirulakalauz.hu
