73 éves korában elhunyt Prof. Dr. Szabados Sándor, a pécsi szívsebészet egyik legjelentősebb alakja. Szakmai pályafutása, embersége és elhivatottsága nemcsak a szakmában, hanem a betegek és kollégák szívében is maradandó nyomot hagyott.
Már pályája korai szakaszában a kardiológia és a szívsebészet iránti vonzalmat mutatta: intenzív osztályokon dolgozott, részt vett pacemaker-implantációkban, később pedig a szívsebészeti osztályon végzett műtéteket.
A Pécsi Tudományegyetem Szívgyógyászati Klinikáján több posztot töltött be: osztályvezető sebész, klinikaigazgató-helyettes, majd 2008 és 2017 között igazgató professzor. Később egyetemi tanárként habilitált, majd emeritus professzorrá vált. Szakmai elkötelezettségét mutatja, hogy hosszú távon vezette a Szakmai Kollégium Szívsebészeti Tagozatát is.
Pályafutása során mintegy ötezer szívműtétet végzett – ezt a számot egy interjúban osztotta meg, ahol arról is beszélt, hogy minden beavatkozást dokumentált, és nagy jelentőséget tulajdonított a precíz adminisztrációnak.
Nemcsak kiváló sebész volt, de elkötelezett tanár is: páciensei mellett mindig fontosnak tartotta az orvostanulók és fiatal kollegák mentorálását. Egy interjújában így fogalmazott: „az orvosi hivatás három pillére: a gyógyítás, a kutatás és az oktatás” – számára ezen hármas egyensúlya volt az igazi érték.
Életművét számos rangos kitüntetéssel ismerték el:
Batthyány-Strattmann-díj, az egészségügyi ellátás fejlesztéséért.
Magyar Kardiológusok Társasága Pro Society Díja.
Magyar Szívsebészeti Társaság Kudász-emlékérem, amely a szervezet legmagasabb kitüntetése.
Pro Patiente díj (2021), amelyet a Csorba Győző Könyvtár életrajza alapján kapott.
Bicsérd díszpolgára (2024)
Prof. Dr. Szabados Sándor munkássága nem csupán a magyar szívsebészet történetében marad meg, hanem azok életében is, akiket kezelt, tanított vagy inspirált. Emlékét tisztelettel és hálával őrizzük – nyugodjék békében.
