A rejtélyes infarktus olyan agyi érkatasztrófa, amelynek oka nem derül ki a vizsgálatok során. Sokkal gyakoribb, mint gondolnánk, hiszen minden harmadik-négyedik stroke ebbe a kategóriába tartozik. A tudatos kivizsgálás és a korszerű orvosi módszerek életmentő jelentőségűek lehetnek – írja a Magyar Kardiológusok Társasága.
A „rejtélyes infarktus” nem hivatalos orvosi szakkifejezés, hanem közérthető elnevezés. A szakirodalomban stroke néven ismert, és olyan agyi érkatasztrófát (iszkémiás stroke-ot) takar, amelynél a részletes orvosi vizsgálatok ellenére sem sikerül megtalálni a pontos kiváltó okot. Ez nem azt jelenti, hogy nincs ok, hanem hogy az rejtve marad, és gyakran csak speciális módszerekkel deríthető fel.
Az infarktus az orvosi terminológiában azt jelenti, hogy egy adott szövet vagy szerv egy része elhal a vérellátás hirtelen megszűnése miatt. Ez a vérellátási zavar legtöbbször egy ér elzáródása következtében alakul ki. Az infarktus tehát nem egy konkrét szervhez kötött kifejezés, hanem általános szövetelhalást jelöl, amely az elégtelen oxigén- és tápanyagellátás következménye. A mindennapi nyelvben, amikor valaki azt mondja, hogy „infarktust kapott”, szinte mindig szívinfarktusra gondol. Ez annyira beivódott a köztudatba, hogy sokan az „infarktus” szót automatikusan a szívroham szinonimájaként értik. Ez sokszor félreértést okoz. Az infarktus tehát gyűjtőfogalom – meg kell nevezni a hozzá tartozó szervet is, hiszen létezik agyinfarktus és tüdőinfarktus is.
Az orvosi protokoll szerint akkor kerül egy agyi érkatasztrófa a rejtélyes kategóriába, ha a részletes vizsgálatok sem hoznak eredményt. Ide tartozik az MRI vagy CT vizsgálat, a szívultrahang, a hosszabb EKG-monitorozás és a laborvizsgálatok. Ha ezek egyike sem mutat ki nagyér-elzáródást, embóliát (vérrög okozta elzáródást), szívritmuszavart vagy ismert kockázati betegséget, a stroke rejtélyesnek számít. Ez sokszor frusztráló a betegek számára, hiszen ok nélkül nehéz megelőzni a következő eseményt.
A statisztikák szerint a a vérzéssel járó stroke-esetek 15–40 százaléka (!) sorolható ide. Ez azt jelenti, hogy minden harmadik-négyedik beteg rejtélyes agyiérinfarktust szenved el. A veszély abban rejlik, hogy ha nem ismert a kiváltó ok, sokkal nehezebb a célzott megelőzés és a személyre szabott kezelés. Emiatt a kiújulás kockázata is magasabb lehet, különösen akkor, ha például már eleve van egy szívritmuszavar a háttérben.
Lehetséges rejtett okok rejtélyes infarktus esetén:
- rejtett szívritmuszavar, például időszakos pitvarfibrilláció,
- anatómiai eltérés, mint a nyitott foramen ovale (a szív pitvarai közti apró nyílás),
- rejtett véralvadási zavarok,
- ritka gyulladásos érbetegségek,
- autoimmun eredetű érgyulladások (vasculitisek),
- daganathoz társuló vérrögképződés.
Minél több lehetőséget vizsgálnak meg az orvosok, annál nagyobb az esély a valódi ok megtalálására.
Vizsgálatok rejtélyes infarktus kimutatására:
- hosszabb távú EKG-monitorozás, például 7 napos Holter vagy beültethető eszköz,
- nyelőcsövön keresztüli szívultrahang (TEE),
- laborvizsgálatok, amelyek véralvadási zavarokra és gyulladásos folyamatokra utalhatnak,
- MRI, MRA vagy CT angiográfia az agyi erekről.
Ezek kombinációja nagy eséllyel derít fényt a háttérben meghúzódó okokra.
A rejtélyes infarktus diagnózisa nem jelenti azt, hogy a beteg tehetetlen. Épp ellenkezőleg: a korszerű vizsgálati módszerek egyre gyakrabban segítenek a pontos ok feltárásában. A legfontosabb, hogy a páciens tudatosan részt vegyen a kivizsgálásokban, és ne adja fel akkor sem, ha elsőre nincs egyértelmű eredmény. A kitartás és a folyamatos ellenőrzés sok esetben életet menthet.
Forrás: MKT
