Ez az áttekintő tanulmány a magnézium szerepét vizsgáljt a depresszió, migrén, Alzheimer-kór és kognitív egészség pathofiziológiájában és kezelésében, kiemelve a 2000 és 2025 között publikált humán és preklinikai adatokat – írja a Semmelweis Egyetem Tudományos Híradója.
Depresszióval kapcsolatban több randomizált kontrollált vizsgálat igazolta, hogy napi 250–500 mg elemi magnézium (pl. magnézium-oxid formában) 6–8 hét alatt szignifikánsan csökkenti a depressziós tüneteket, különösen enyhe és középsúlyos esetekben.
A hatásmechanizmus részben a hipotalamusz–hipofízis–mellékvese (HPA) tengely szabályozásán, valamint a glutamát-NMDA receptor gátlásán keresztül valósul meg.
Migrénes betegek körében a napi 300–600 mg magnézium, elsősorban magnézium-citrát formájában történő, három hónapon át tartó pótlása szignifikánsan csökkenti a rohamok gyakoriságát, intenzitását és időtartamát. A terápiás hatás különösen kifejezettnek bizonyult a menstruációhoz kapcsolódó migrén és az aura nélküli migréntípus esetében.
Az Alzheimer-kór megelőzése kapcsán több prospektív vizsgálat az alacsony szérum magnéziumszintet a fokozott kognitív hanyatlás egyik kockázati tényezőjeként azonosította. Bár a közvetlen beavatkozásos adatok egyelőre korlátozottak, néhány kisebb esetszámú vizsgálat szerint napi 400 mg magnéziumpótlás idősebb felnőttek esetében javítja a végrehajtó funkciókat és a memóriafeladatokban nyújtott teljesítményt.
A kognitív egészség megőrzésében a magnézium antioxidáns, gyulladáscsökkentő és neuroprotektív hatása kiemelkedő. Számos tanulmány utal arra, hogy a megfelelő napi bevitel hosszú távon csökkenti a neurodegeneratív betegségek kialakulásának kockázatát.
Összegzésként elmondható, hogy a magnézium költséghatékony, kedvező biztonsági profilú és ígéretes kiegészítő terápiás lehetőséget kínál a depresszió, a migrén és a kognitív hanyatlás kezelésében.
Ugyanakkor további, nagymintás, hosszú távú, jól kontrollált klinikai vizsgálatok szükségesek a pontos dózisok, alkalmazási formák és célcsoportok meghatározásához – írták összefoglalójukban dr. Fekete Mónika és dr. Varga János.
Forrás: Semmelweis Egyetem
