Okoseszközök és szülő–gyermek kapcsolat

0

A kutatás a Karancskesziben élő 0–5 éves korú gyermekek és szüleik okoseszköz- használati szokásait méri fel. Az eredmények alapján az okoseszköz-használat a településen is problémás, amely a szülő–gyermek kapcsolatot és a szülő önértékelését is negatívan befolyásolja – írja a MedicalOnline. 

Az okoseszközök a XXI. század legnagyobb vívmányai közé tartoznak, napjainkban már nem csak a felnőttek, hanem a legkisebbek is magabiztosan nyúlnak a digitális világ eszközeihez, amelyek kontroll nélkül igen nagy károkat tudnak okozni az élet számos területén. Egy 2020-ban publikált kutatás alapján a túlzott okoseszköz-használat befolyásolja az agyi működést, összefüggésben áll a szorongással, depresszióval és az alvás minőségének romlásával. Az Amerikai Gyermekgyógyászati Társaság (AAP) és az Egészségügyi Világszervezet (WHO) egyetért abban, hogy a gyermekeknek 2 éves kor alatt nem kellene képernyő előtt ülni, ajánlásuk szerint csak a videóobeszélgetés képezhet kivételt.

Ezzel szemben viszont azt láthatjuk, hogy a gyermekek már nagyon fiatal korban is naponta több órát töltenek a képernyők előtt, IKT (infokommunikációs technológiai) eszközökkel, és az ilyen kisdedeknél a motoros-, nyelvi-, szociális fejlődés sem halad megfelelő ütemben. Hazánkban is évről -évre nő az okoseszközt használó gyermekek száma, miközben a képernyővel való első találkozás ideje egyre korábbi életkorra tolódik. A jelentősen megnövekedett képernyő-idő a szülő–gyermek kapcsolat minőségének rovására is mehet. A gyermekek képernyő előtt töltött idejének jelentős befolyásoló tényezője a szülő példamutatása: ha a szülő napi több órát használja az IKT eszközöket, a gyermekek értékei is hasonlóan magasak lesznek.

Az IKT eszközök használatának negatív következményei vannak mind a gyermekekre, mind pedig a szülőkre, illetve a szülő–gyermek kapcsolatra nézve, ezért döntöttünk ennek a problémának a vizsgálata mellett. A szülők hajlamosak „digitális bébiőrként” tekinteni az okoseszközökre, ami azonban csak átmeneti megoldást nyújt és nem a valós problémát orvosolja. A védőnő-hallgatóként elkezdett kutatás célja tehát, hogy feltérképezze a digitális eszközök használatának gyakoriságát, valamint annak a szülő–gyermek kapcsolatra gyakorolt hatását a Karancskesziben élő 0–5 éves gyermekek körében.

Az eredményeinkből kiderül, hogy a felsőfokú végzettséggel rendelkező szülők kevesebbet használják (átlagosan 2,5 óra) a kérdőívben felsorolt okoseszközöket, mint az alacsonyabb végzettségűek. Közülük a legtöbbet az érettségi nélküli szakmunkás vagy szakiskolát végzettek (4 óra), majd az érettségivel rendelkezők és a befejezett/befejezetlen 8 általános iskolát végzett szülők használják az IKT eszközöket.

Az eredmények alapján összefüggés van a szülők és gyermekeik eszközhasználata között. Azoknak a szülőknek, akik többet használják a különféle eszközöket, a gyermekeik képernyő előtt töltött ideje sem fog kirívóan eltérni. Változás tapasztalható azonban az szakiskolát, szakmunkásképzőt végzettek, illetve a 8 általánossal rendelkezők gyermekeinek eszközhasználatában. A szakmunkások gyermekei több időt töltenek a képernyők előtt, mint a 8 általánossal rendelkezőké.

Arra a kérdésre, hogy mennyire értenek egyet a szülők azzal az állítással, hogy 5 éves kor alatt a képernyőhasználat ártalmas, egy 5 fokú Likert-skálával mértük fel a véleményeket. A legtöbben a 3-as értékelést választották, vagyis nem tudják eldönteni, hogy ártalmas-e vagy sem. A második legtöbbet választott az 5-ös értékelés, amely szerint teljes mértékben egyetértenek az állítással. A legkevesebbet a 4-es és a 2-es lehetőséget választották, 1-es értékelést pedig egy fő sem adott meg. Ezeket az eredményeket összehasonlítottuk a szülők átlagos napi képernyőidejével. A válaszok alapján az látható, hogy akik a 2-es értéket adták meg a Likert-skálán (nem teljesen értenek egyet az állítással), ők maguk is sokat használják (több mint 4,5 órát) az okoseszközöket. Azoknak a szülőknek a legkevesebb a képernyőideje, akik a 4-es és 5-ös válaszlehetőséget adták meg. Hasonlóak az eredmények a gyermekek esetében is: azok a gyermekek használják a legtöbbet az IKT eszközöket, akiknek a szülei a Likert-skálán a 2-es értékelést adták meg.

A szülők válaszoltak arra a kérdésre is, hogy felügyelik-e azt, hogy gyermekük milyen okoseszközöket használ és azokon milyen tartalmakat fogyaszt. Ezek alapján 9 fő (37,5%) volt, aki azt válaszolta, hogy csak közösen szokták az okoseszközöket használni. 8 fő (33%) válaszolta, hogy többször is megnézi, hogy gyermeke mit csinál az adott eszközön. 5 szülő (21%) csak akkor engedi gyermekének az IKT használatot, ha egy helyiségben tartózkodnak és 1-1 fő (4-4%) volt, aki azt válaszolta, hogy egyedül nem használhatja. Ezeket az eredményeket összehasonlítottuk a gyermekek képernyőidejével. A gyermekek képernyőideje és aközött, hogy felügyelik-e őket a szülők IKT használat közben, nincs összefüggés. Annak a gyermeknek a legtöbb a képernyőideje, akinek az édesanyja azt a választ adta meg, hogy egyedül nem használhatja az eszközöket (3 óra). Közel azonos a képernyőidő azok esetében, akik csak közösen használják az IKT-t (2,7 óra) és akiknél a gyermek csak akkor használhatja, ha egy helyiségben tartózkodnak (2,5 óra). A kérdőívben felmértük azt is, hogy a szülők szoktak-e gyermekükkel közösen valamilyen IKT eszközt használni. 21 fő válaszolt igennel, 3 fő nemmel.

Az eredmények alapján a szülők 100%-a tölt értékelésük alapján minőségi időt gyermekével, viszont a mennyisége változó képet mutat. Összesítve sokkal több időt töltenek el a szülők az okoseszközök használatával, mint a gyermekekkel történő minőségi tevékenységgel. Aki összesen 9 órát tölt el IKT használattal, az tölti gyermekével a legkevesebb minőségi időt. A nagyon magas, 9 órás eszközhasználat valószínűleg multitasking eredményeképpen adódott össze.

Kiemelt jelentőségűnek tekintjük a szülők saját magukkal való elégedettségének vizsgálatát és azt, hogy az önértékelésük, a szülő és gyermek okoseszköz használata és a szülő–gyermek kapcsolat hogyan viszonyul egymáshoz. Ebben a témakörben elsőként a szülők képernyőidejét és az általános elégedettséget hasonlítottuk össze.  A pozitív értelmű mondatok kiértékelésénél minél elégedettebb volt a szülő, annál magasabb pontszámot kapott. A negatív értelmű mondatoknál minél elégedetlenebb volt a szülő, annál alacsonyabb pontszámot kapott. Mivel 1-es értékelés nem fordult elő, így a diagramon az 2-es pontszám jelöli az elégedetlenséget, míg az 5-ös az elégedettséget. Ily módon elsőként a szülő képernyőidejét hasonlítottuk össszülő–-gyermek kapcsolatotze az önértékelésre és a szülő–gyermek kapcsolatra adott válaszok összesített eredményével. Aki kevésbé elégedett, az 4 órát, aki pedig elégedett, körülbelül 2,5 órát tölt képernyőhasználattal. 

A  és a szülő képernyőidejét vizsgálva látszik, hogy aki kevésbé elégedett, annak az összesített képernyőideje 6,5 óra, míg az elégedettebb szülő képernyőideje 2,8 óra. A szülő–gyermek kapcsolatot vizsgáló kérdésekre 1-es és 2-es értékelés sem érkezett.

Teljes tartalom

Forrás: medicalonline.hu 

Leave A Reply

WP2Social Auto Publish Powered By : XYZScripts.com