A szív- és érrendszeri kockázat becslésére az összes ismert rizikófaktort figyelembe kell venni, és a célérték eléréséig kezelni. Nagy kockázatúnak tekintendő az egyén, ha legalább három hagyományos kockázattal (dohányzás, hasi elhízás, hipertónia, hypercholesterinaemia és/vagy emelkedett LDL-koleszterin (LDL-C), csökkent HDL-koleszterin (HDL-C) bír, és legalább egy jelen van az egyéb kockázati elemek közül. A kockázat besorolás egyik fő jelentősége, hogy korábban inkább csak a rizikófaktorok értékei alapján döntötték el, hogy mikor kezdjenek el preventív gyógyszeres kezelést, illetve, hogy milyen legyen a célérték, amit a kockázat csökkenéséhez el kellene érni. Az utóbbi évtizedekben azonban mindinkább előtérbe került az a szemlélet, hogy az egyén sorsát nem, vagy nemcsak egy adott kockázati tényező súlyosságának mértéke, hanem legalább olyan mértékben a többi rizikófaktor, vagy betegség jelenléte, vagy hiánya határozza meg. Az élethosszig tartó kezelés a legfőbb célkitűzése a szív és érrendszer betegség kockázatának csökkentése, hiszen a kockázat az életkorral, társbetegségek megjelenésével változik.
Szerző: Dr. Barna István med. habil. PhD, Semmelweis Egyetem Belgyógyászati és Onkológiai Klinika
A WHO az obezitást a világ 10 legjelentősebb egészségügyi problémái közé sorolta. Az elhízás kialakulásában életmódbeli és környezeti tényezők egyaránt szerepet játszanak. A túlsúly és elhízás gyakoriságában jelentős társadalmi egyenlőtlenségek tapasztalhatók. A kórkép és szövődményei gyakoribbak az alacsonyabb társadalmi-gazdasági helyzetű csoportoknál a fejlett országokban.
Az elhízást a bevitt és a felhasznált energia mennyiség hosszútávon létrejövő aránytalansága okozza. A fel nem használt energia zsírszövet formájában tárolódik a szervezetben. Genetikai tényezők befolyásolhatják a túlzott energiabevitel következtében kialakuló testsúlynövekedés mértékét. Orvosi értelemben a közel 200 obezitás okozta szövődmény közül a legjelentősebbek:
- Metabolikus szindróma: centrális obesitas, csökkent glukóz tolerancia vagy DM2, hyperlipidaemia, hypertonia, hyperuricaemia, alvási apnoe, légúti betegségek
- Koszorúér meszesedés, stroke, szívelégtelenség
- Alsó végtagi vénás thrombosis és thromboembolia
- Cholelithiasis, steatosis hepatis
- Malignus betegségek (colorectalis cc, mamma, prostata, endometrium cc.)
- Arthrosis (térd, csípő, gerinc)
- Bőrgyógyászati betegségek (Intertrigo, stria)
- Reaktív depresszió, szociális problémák.
Az elhízás népbetegségnek számít, ugyanakkor – hasonlóan más, nagy népegészségügyi jelentőségű betegségekhez − megelőzésére és kezelésére nem áll rendelkezésünkre nemzeti népegészségügyi program.
Mivel a betegség recidiváló, progresszív, krónikus jellegű, ezért kezelése is élethossziglani gondozást igényel.
A sikertelen fogyókúrák hátterében többek között korábban az életmód-terápia gyógyszeres kiegészítése lehetőségeinek szűkössége állt. Az életmód változtatás elősegítésére társszakmákkal való együttműködés szükséges, szakemberek, (pszichológusok, dietetikusok, gyógytornászok) bevonása javasolt. A kombinált viselkedési tanácsokat ki kell terjeszteni a betegoktatásra, mozgásprogramokra, pszichoterápiára, társszakmák (pszichiáterek) segítsége gyakran elkerülhetetlen.
A testsúlykezelés fő célja az elhízást kísérő egészségügyi kockázatok csökkentése, a realis testsúlycsökkentés. Ez magában foglalja a testsúlycsökkenés elősegítését, ennek fenntartását és a visszahízás elkerülését. A betegeknek meg kell érteniük, hogy mivel az elhízás krónikus betegség, a testsúlykontrollt élethossziglan kell folytatni.
Az elmúlt években, hazánkban is elérhetővé váltak a legújabb elhízásellenes készítmények, amelyek közül az inkretin rendszerre hatók nyernek egyre nagyobb teret. Az elhízásellenes kezelés szempontjából kedvező, hogy ezek egyre hatásosabb készítmények Különösen fontos szerepe van a célzott, hatékony testsúlycsökkentő terápiának, így a további komplex kedvező hatásokkal rendelkező GLP-1-receptor agonista alkalmazásának. 2021 óta GLP1-receptor agonista heti egyszeri dózisban semaglutid (Ozempic) elhízásban, 2,4 mg-os céldózisban (heti egy alkalommal), az injektábilis GLP1-receptor agonista liraglutid (Saxenda) 3,0 mg-os terápiás dózisban (naponta) kapta meg elhízás ellenes indikációját. A kettős, GLP1- és GIP-receptor agonista tirzepatid (Mounjaro) heti egyszer sc. alkalmazva évente közel 20%-os placebóra korrigált fogyást eredményez.
Forrás: Obesitologia Hungarica 2025/6
