Hogyan változott az elhízás hazánkban?

Az elhízás világjárvánnyá vált, és a XXI. század legnagyobb népegészségügyi kihívása lett. Az elhízás és a túlsúly a leggyakoribb metabolikus betegség, a felnőtt népesség mellett gyermekek körében is járványszerűen terjed – írja a Diabetes Magazin.

Szerző: Dr. Barna István, a Magyar Hypertonia Társaság Vérnyomásmérési Munkacsoportjának vezetője, a Magyar Nephrológiai Társaság vezetőségi tagja, a Semmelweis Egyetem Belgyógyászati és Onkoterápiás Klinikájának egyetemi docense, Magyarország Átfogó Egészségvédelmi Szűrőprogramjának szakmai vezetője.

Az elhízás utóbbi évtizedekben tapasztalt gyors terjedéséért a genetikai tényezők helyett leginkább a táplálkozási és életmódváltozások tehetők felelőssé. A fizikai inaktivitás, a fokozott stressz, alváshiány, alkoholfogyasztás, gyógyszerek hatása és mellékhatása, a pszichoszociális változások, a szociokulturális környezet (fogyasztói társadalom, marketing), iskolázottság mind meghatározó szerepet tölt be a túlsúly, elhízás gyakoriságának járványszerű növekedésében. A tápláltsági állapot meghatározása leggyakrabban a testtömegindex (body mass index – BMI) számításával történik (BMI = testtömeg [kg]/ testmagasság² [m²]), melynek eredménye alapján különböző kategóriákat különböztetünk meg.

A 18,5 kg/m² alatti értékkel rendelkezők soványnak, 18,5 kg/m² és 24,9 kg/m² között normál testtömegűnek, 25 kg/m² és 29,9 kg/m² között túlsúlyosnak, 30 kg/m² és a felett elhízottnak, 40 kg/m²-től kezdődően pedig súlyosan elhízottnak számítanak.

A testzsír-mennyiség alapján kórosnak tekinthető, ha a testzsír nőkben több mint a testsúly 30%-a, férfiakban több mint a testsúly 20%-a. A BMI értéke a test zsír-, izom- és csonttömegét együttesen tartalmazza, a test zsírtartalmának pontosabb meghatározására haskörfogatot mérünk.

A hasi zsírszövet endokrin szervként számos, kardiometabolikus szempontból befolyásoló anyagot termel. A derékkörfogat meghatározásával a hasi elhízás fennállását lehet nagyságrendileg megállapítani. Amennyiben ez az érték férfiaknál, 102 cm-nél, nők esetében pedig 88 cm-nél nagyobb, az elhízással összefüggő társbetegségek kialakulásának a kockázata rendkívül nagynak tekinthető. A testsúly folyamatos, az életkor előrehaladtával történő emelkedését általában normális, élettani jelenségnek tartják, ennek mértéke kb. 0,5 kg/év anélkül, hogy az érintettek észrevennék ennek okát. Az állapot úgy értékelhető, hogy a test zsírtartalmának a növekedése a kardiometabolikus következmények kialakulásának jövőbeli rizikóját jelenti. Az anyagcsere szempontjából (metabolikusan) egészséges elhízással szemben a metabolikusan nem egészséges elhízás fennállásakor a máj és a hasi zsírszövet nagyobb aránya mellett a bőr alatti zsírszövet (pl. a végtagokon) kisebb aránya észlelhető. Azon személyek, akik túlsúlyosak vagy elhízottak, akik 25 kg/m² feletti BMI-értékkel rendelkeznek, a különféle megbetegedések, mint például a szív- és érrendszeri betegségek, zsíranyagcsere-zavarok, egyes daganatos betegségek, 2-es típusú cukorbetegség, magas vérnyomás, mentális kórképek és krónikus mozgásszervi betegségek kialakulásának tekintetében nagyobb kockázatnak vannak kitéve. A testtömegcsökkentés ugyanakkor csökkenti a vérnyomást, minden 2 kilogrammos testtömegcsökkentés kb. 2–4/2 Hgmm-es vérnyomás-mérséklődést eredményezhet.

A tápláltsági állapotot felmérő hazai tanulmányok

Az első hazai reprezentatív felmérés több mint tízezer egyén adatát dolgozta fel 1985 és 1988 között. Néhány évvel később, 1992–1994 közt, majd 2000-ben, illetve 2003-ban az Országos Epidemiológiai Központ elemzése, majd 2009-ben az Országos Táplálkozás és Tápláltsági Állapot (OTÁP) vizsgálata vált ismertté. Az OTÁP 2009. évi vizsgálata során (n=1166) a férfiak 76, a nők 63%-a volt túlsúlyos. A 2014-ben végzett OTÁP-felmérés során táplálkozási szokások felmérésével és a háromnapos táplálkozási naplóval egészült ki a vizsgálat. Az átlagos testtömegindex (BMI) átlagértéke 27,5 kg/m² volt. A túlsúly (25 feletti BMI) férfiakban 64,9%, nőkben 60%-os gyakoriságú volt, az elhízás (30 feletti BMI) férfiakban 28,2%, nőkben 31,5% volt.

A trend egyértelműen emelkedő, férfiakban 25,8-ról 27,5%-ra, nőkben 26,1-ről 27,4%-ra.

A 2019. évi OTÁP-vizsgálat során a BMI, derékkörfogat, fizikai aktivitás mérésével bővült a vizsgálat. A 177 településen és Budapesten végzett vizsgálatban végül 946 egyén adatát elemezték. A korábbi vizsgálatokkal összevetve csökkent a normális BMI aránya, a túlsúlyosak aránya 34,39%-ra, az elhízottak (30 feletti BMI) aránya 33,19%-ra nőtt (2009-ben 28,48%, 2014-ben 29,96%). Az elhízottak legnagyobb aránya (42,48%) az észak-alföldi régióban volt megfigyelhető. A normális haskörfogatúak aránya csökkent valamennyi régióban, ezzel egy időben (különösen férfiakban) a hasi elhízás és a haskörfogat növekedett.

Magyarország Átfogó Egészségvédelmi Szűrőprogramja (MAESZ)

2010-ben kezdődött és napjainkban is tart a Magyarország Átfogó Egészségvédelmi Szűrőprogramja (MAESZ), melyben a szűrővizsgálat keretein belül a testmagasság, testsúly, derékkörfogat, BMI mellett a testösszetételt is meghatározzák. A derékkörfogat mérése során férfiakban az átlag 97,2 cm, ami 35 éves kor felett meghaladta a 101 cm-t, 65 éves kor felett a 104 cm-t. Nőkben az átlag 90,1 cm volt, ami 35 év felett 92 cm, 65 év felett 97,4 cm volt. A mérések alapján minden harmadik férfi és minden második nő elhízott volt. 65 év felett a férfiak 69,4%-a, a nők 77,5%-a volt elhízott. A MAESZ elemzése a kóros derékkörfogat és a szisztolés és diasztolés vérnyomás között erős összefüggést írt le. Elhízott férfiakban 69%-ban található hipertónia, míg nőkben 78% a gyakorisága. A hipertónia és az elhízás együttes fennállásakor a kardiovaszkuláris kockázatnövelő szerepük hatványozódik.

A 2019. évi lakossági egészségfelmérés szeptember 16. és december 31. között, 510 településen 12 002 fő megkeresésével zajlott. Az európai lakossági egészségfelmérés történetében első ízben kísérleti jelleggel az adatgyűjtés célpopulációja a fiatalabbakat is tartalmazta. A véletlen mintavétellel kiválasztott személyek a jelzett időszakban interneten önállóan tölthették ki a kérdőíveket, vagy igénybe vehették a KSH kérdezőinek segítségét, akik felkeresték, és mobil eszközön rögzítették a kérdésekre adott válaszokat. A felmérésből vált ismertté, hogy a fiatalok között még csak az elhízottság járt együtt a betegségek kialakulásának nagyobb esélyével, a középkorúaknál és az idős nőknél már a túlsúly is növelte a kockázatot. A középkorúak kategóriájában – ahol a legnagyobbak a különbségek – a túlsúlyosak között 22, az elhízottak között 62%-kal több a krónikus beteg, mint a normál súlyúak és a soványak együttes kategóriájában. A tartós betegségek túlnyomó többsége nagyobb valószínűséggel fordult elő az elhízottak között. Cukorbetegek négyszer, magasvérnyomás-betegségben szenvedők háromszor gyakrabban fordulnak elő az elhízottak körében a normál súlyúak és a soványak összevont kategóriájához képest. A KSH 2019-es adatai szerint hazánkban a férfiak kétharmada túlsúlyos (40,1%) vagy elhízott (25,1%), míg a nők több mint fele túlsúlyos (29,2%) vagy elhízott (22,2%).

A magyar populációban férfiaknál a túlsúly 40%-ban, az elhízás 32%-ban van jelen, míg nőknél mindkét kategória közel 32%-ban.

Az anyagcsere-betegségek jelenléte szorosan összefügg a BMI-vel és inverz módon az urbanizáció mértékével. A nemek szerint vizsgálva elmondható, hogy a férfiak 64, a nők 52%-ban voltak túlsúlyosak vagy elhízottak. Az életkor előrehaladtával egyre nagyobb számban és arányban, statisztikailag igazolt módon fordulnak elő a túlsúlyos vagy elhízott személyek. Míg a 18–34 éves korosztályban 34%-ra, addig a 34–64 év közöttiek esetében már 63%-ra, a 65 év felettiek esetében pedig 70%-ra tehető a túlsúly vagy elhízás előfordulási gyakorisága. Az alapfokú iskolai végzettséggel rendelkezők (60%) körében fordultak elő legnagyobb gyakorisággal a túlsúlyos vagy elhízott személyek. A felsőfokú végzettségűek között a férfiak nagyobb része túlsúlyos, a nők körében az elhízás aránya kisebb. A BMI és a haskörfogat szerinti (hasi) elhízás a falvakban volt a nagyobb arányú, különösen nőknél. A szív- és érrendszeri megbetegedések 2,33-szor, míg az anyagcsere-betegségek 2,19-szor nagyobb eséllyel alakultak ki a túlsúlyosak vagy elhízottak körében. 2014-ben 1,05-szor, 2019-ben pedig 1,21-szor nagyobb eséllyel fordultak elő túlsúlyosak vagy elhízottak, mint 2009-ben. Korcsoportok tekintetében a 35–64 éves korosztályban 2,29-szor, a 65 év felettieknél 2,21-szer nagyobb eséllyel fordultak elő a túlsúlyos vagy elhízott válaszadók. A felsőfokú iskolai végzettség erőteljes protektív tényezőként jelent meg, vagyis azon személyek, akik felsőfokú iskolai végzettségűek, 37%-kal kisebb eséllyel lettek túlsúlyosak vagy elhízottak, mint akik alapfokú iskolai végzettséggel rendelkeznek. Családi állapotot tekintve a házas válaszadók 1,34-szor nagyobb eséllyel lettek túlsúlyosak vagy elhízottak, mint azok, akik egyedül élnek. Magyarország régióit vizsgálva elmondható, hogy Dél-Alföldön, Észak-Alföldön Észak-Magyarországon, Közép-Dunántúlon, illetve Nyugat-Dunántúlon egyaránt nagyobb eséllyel fordultak elő a túlsúlyosak vagy elhízottak, mint Közép-Magyarországon. A dél-dunántúli régióban nem volt szignifikáns eltérés a közép-magyarországi régióhoz viszonyítva.

A MAESZ 2015 és 2019 közti adatai alapján az elhízás (BMI ≥30 kg/m²) korcsoportonként szignifikánsan nőtt mindkét nemben, legnagyobb mértékben a férfiak 55–59 éves, nők 60–64 éves korcsoportjában. A MAESZ Programja keretében elvégzett mérések szerint a nők 59%-ának, a férfiak 46%-ának volt kóros haskörfogata. A bioimpedancia-mérések mindkét nem 62%-ában kórosan magas testzsírösszetételt találtak. Minden életkorcsoportban és mindkét nemben az emelkedett vérnyomásértékű csoportban nagyobb számban fordul elő emelkedett testtömegindex. A szűrőprogram statisztikai adatai tükrében kijelenthető, hogy a vizsgálatokon részt vevők nagy arányban a nagy kockázatú csoportba tartoznak.

Az elmúlt 50 évben a kalóriabevitel 20%-kal nőtt. A 2-es típusú cukorbetegek 80%-a, az iszkémiás szívbetegek 35%-a, a hipertóniások 55%-a, a depressziósok 20–40%-a túlsúlyos. A 2019. évi magyarországi adatok elemzése során a túlsúly okozta halálozás a nem fertőző betegségek közt kiemelkedő jelentőségű volt. A felnőttkori obezitás évenként 1,6%-kal növekszik.

Forrás: Diabetes Magazin