Miközben a hatósági ár bevezetésének lehetősége már a gyógyszerszektort is fenyegette, sikerült megőrizni a gyógyszertárak árképzési önállóságát. Dr. Hankó Zoltánnal, a Kamara elnökével készített interjúból kiderül, hogyan alakultak a háttértárgyalások, milyen szempontokat kellett mérlegelni a döntéshozatal során, és milyen üzenete van annak, hogy a Kormány végül elismerte a gyógyszertári közfinanszírozott árrésrendszer korrekciójának szükségességét.
– Több gyógyszerész is aggodalommal figyelte az ársapka bevezetésének lehetőségét. Ön szerint miért volt fontos, hogy a Kamara időben lépett és kezdeményezett?
Először Rigó Csaba, a Gazdasági Versenyhivatal elnöke ejtett el egy fél mondatot egy interjúban, amelyből arra lehetett következtetni, hogy a csirkefarhátat és az illatszereket követően a gyógyszereknél is szóba kerül egyfajta árkorlátozás lehetősége.
Aztán, mielőtt az első hivatalos hírek kijöttek, már volt lehetőségem néhány informális beszélgetésre és arra, hogy a kamara által képviselhető álláspontot végig gondoljuk. Voltak komoly vitáim is. Amikor pedig egy este Nagy Márton miniszter úr egy másnap reggeli megbeszélésre behívott, akkor eldőlt, hogy ezt a kérdést lehet a gyógyszertárak árrésszabályozásának módosítása nélkül is rendezni.
Sőt, a további részletekről is sikerült elvi megállapodásra jutni, bár az aprómunka ez után kezdődött. Erről miniszter úr jóváhagyásával egy rövid tájékoztatót is közzé tehettem és a párhuzamosan zajló területi elnökök értekezletét is tájékoztathattam.
– Hogyan látja, milyen gazdasági és társadalmi szerepe van az infláció visszaszorításának a gyógyszerellátás szempontjából?
Az infláció visszaszorítása, illetve letörése a Magyar Nemzeti Bank és Magyarország Kormányának közös feladata. Ha ez eredményes, az stabilizáló hatású: a vagyonod és a pénzed is megőrzi az értékét.
Ennek számos eszköze van. Ezek közé tartozhat a kormány közvetlen beavatkozása az egyes termékek és szolgáltatások áraiba. Erre vonatkozóan az ártörvény előírásai a mérvadók. E szerint a kormánynak van lehetősége hatóságilag maximált (legmagasabb) és hatóságilag minimalizált (legalacsonyabb) árak meghatározására a szabadáras termékek vonatkozásában is, megfelelő indokkal, féléves időtartamra, ami persze ismételhető. A szabadáras gyógyszerek vonatkozásában a hatósági árszabályozást most sikerült elkerülni.
– Milyen fő célokat szolgál az ársapka bevezetése, és miért fontos ez a gyógyszerészek, illetve a lakosság számára?
A hatósági ár bevezetése közvetlenül és azonnal hat az inflációra; más gazdaság- vagy kamatpolitikai beavatkozások lassabban és közvetettebb módon befolyásolják az inflációt.
Emlékszem, amikor indítottuk a patikánkat, 37%-os éves kamatra kaptunk hitelt, soha többé ilyen viszonyokat. Az infláció a gyógyszertári vállalkozások szempontjából különösen kritikus: a közfinanszírozott gyógyszerek ára és árrése sok év óta változatlan.
Az inflációs költségnövekedés kompenzálására tehát csak az OTC gyógyszerek és egyéb egészségtermékek állnak rendelkezésre. De úgy látom, ott is eljutottunk egy olyan szintre, ami tovább emelve már a forgalmi volumen csökkenésével járhat.
– Sokan attól tartottak, hogy a gyógyszertárakat közvetlenül érinti majd az ársapka. Mi kellett ahhoz, hogy végül ne így történjen?
Az ársapka és az árréssapka két különböző dolog, de mindkettő olyan infláció-leszorító intézkedés, amelyek azonnali hatásúak. Ugyanakkor komoly externáliákkal is számolni kell. Ezt a bevezetést megelőzően mérlegelni szükséges. Olyan termékekre, szolgáltatásokra érdemes kivetni, amelyeket sokan fogyasztanak, a vásárlói árérzékenység viszonylag magas és a gazdaság szerkezetét nem teszi tönkre. A gyógyszerek körében – szerintem – nagyon óvatosan szabad csak ehhez az eszközhöz nyúlni. Ahogy előbb említettem egyfelől sokezer gyógyszer vonatkozásában van már ársapka és árréssapka is, ezek a támogatott gyógyszerek. Másfelől a már egyszer támogatásba befogadott gyógyszerek termelői árait nem nagyon lehet emelni és az árrésrendszer is rossz. Harmadrészt a gyógyszertárak jelentős része kifeszített gazdálkodási körülmények között működik, negyedrészt pedig a gyógyszerellátás egy olyan közérdekű szolgáltatás, amelynek a működőképességét fenn kell tudni tartani. Ehhez a mérlegeléshez szükséges valamennyi adat az Nemzetgazdasági Minisztérium és a Belügyminisztérium rendelkezésére áll. Gondolom, hogy a politikai döntéshozó ezt mérlegelte, nekem meg az volt a feladatom – a gyógyszerpiac többi képviselőjével együtt –, hogy ebben a mérlegelésben hatékony segítséget nyújtsak. A Belügyminisztérium is ellenezte, hogy a szabad árképzésű gyógyszerek patikai árrésszabályozásába belenyúljanak.
– Mit jelent az árréskorrekció kérdése, és milyen üzenete van annak, hogy ezt a kormányzati szint is elismeri?
Évek hosszú során át hiába könyörögtem az éppen aktuális döntéshozóknak a gyógyszertári árrések rendezése érdekében. Kényelmes volt a számukra, hogy a nagykereskedői visszatérítésekkel a patikai ágazat működőképességét biztosítani lehet. Ez viszont a lakossági gyógyszerellátás struktúrájában és a gyógyszerészi szemléletben komoly torzulásokat okozott és okoz ma is.
Néhány hete mondta ki az egészségügy működtetéséért felelős helyettes államtitkár asszony, hogy nem a nagykereskedők feladata a gyógyszertárak működőképességének a biztosítása. Igaza van, de ehhez az alapelvhez kell igazítani a gyógyszertárak finanszírozását. A gyógyszerellátás célja és értelme, hogy a beteg jusson hozzá a gyógyszeréhez. Ennek alapfeltétele, hogy legyen gyógyszertár, legyen benne gyógyszer és legyen benne gyógyszerész.
A gyógyszerellátás egész rendszerének a működését és szabályozását ehhez az alapvetéshez kell igazítani. Végül idén tavasszal felsővezetői döntésre kezdődött el a közfinanszírozott gyógyszerek patikai árréséről az egyeztetés. Ez az ársapka szempontjából is fontos momentum volt: ha a kormányzat felismerte, hogy a gyógyszertári árrést rendezni kell, ezzel párhuzamosan nem vezethet be olyan intézkedést, ami ezzel markánsan szembe megy.
– Hogyan értékeli a Kamara és a Kormány közötti eddigi együttműködést ebben az ügyben?
A probléma megoldásának szándékát látom a Belügyminisztériumban, a Nemzetgazdasági Minisztériumban és a Miniszterelnökségen is. A helyzet azonban nem egyszerű. Egyrészt azért, mert annyira eltorzult a patikai árrésszabályozás, hogy valószínűleg csak több lépésben lehet rendbe tenni. Másrészt nem preferálja a kognitív gyógyszerészi szolgáltatásokat, pedig konszenzus van a kormány és a kamara között, hogy paradigmaváltásra van szükség. Sőt folyik az ezt előkészítő munka. Harmadrészt pedig a patikai ágazat megfelelő finanszírozása forrásbevonás nélkül nem lehetséges.
– Sok kritika hangzik el az árstop kapcsán a médiában – mit mondana azoknak, akik úgy érzik, hogy a változások nem elég gyorsak?
Hadd kezdjem azzal, hogy kamarai elnökként nem volt ráhatásom arra, hogy az „ársapka” jellegű intézkedés bevezetését illetően a gyógyszerkészítményekre vonatkozóan politikai döntés született. Ezért a tárgyalásokon célul tűztem ki, hogy olyan megoldás legyen, amely lehetővé teszi, hogy ne jogszabályi keretek között történjen döntés az ársapkáról.
A döntés a gyógyszerkészítmények termelői illetve forgalombahozatali áraira vonatkozzék és hagyja érintetlenül a nagy- és kiskereskedői árrésképzést. Cél volt az intézkedéssel érintett gyógyszerkészítmények körének minimalizálása – nem így indult a történet. Fontos volt, hogy a gyógyszertárak árképzési politikáját ne módosítsuk, és mivel a gyógyszertárak fennmaradásához szükséges árpolitika gyógyszertáranként más és más, ezt most őrizzük meg. Legyen egyértelmű az intézkedés bevezetésének és kivezetésének ideje, és a gyógyszertáraknak akkor jelentsen számonkérhető feladatot, ha a nagykereskedőtől árkorlátozott áron kapják az érintett gyógyszert. Mivel tavaly decemberben elég sok akció volt, azt is fontosnak tartottam, hogy ne az akkori akciós, hanem a listaárakat vegyék figyelembe. A konkrét készítményekről a Nemzetgazdasági Minisztérium és a gyártók egyeztettek, ebben csak szurkolóként vehettem részt. A végül kialakult termékkör szerintem alkalmas arra, hogy a kormány infláció-csökkentő szándékai érvényesüljenek, az ellátásbiztonság megmaradjon és a gyógyszertáraknak se legyen érdemi árréskiesése.
– Az ársapka ügyében elindult párbeszéd a Belügyminisztériummal és más kormányzati szereplőkkel is. Mit jelent ez a hosszabb távú együttműködés szempontjából?
Az elmúlt hetekben folyamatos forródrót volt az Nemzetgazdásági Minisztérium vezetőivel és a területért felelős miniszteri biztos úrral. Mindkét fél részéről törekedtünk egy pragmatikus, megoldásorientált együttműködésre. Ennek részét képezte a gyógyszerészek tájékoztatásának az előkészítése is, beleértve a betegtájékoztató plakát kamarai elkészítését is. Remélem, hogy ez a kapcsolat a továbbiakban is megmarad.
– Zárásként: mit tart most a legfontosabb üzenetnek a gyógyszerész kollégák felé?
Azt látom, hogy a kormány inflációcsökkentő stratégiájának fontos eleme az ársapka intézménye. Ahogy hallom, a nyár végén várható a gyógyszer-ársapka intézkedés hatásainak az elemzése. Jó lenne, ha pozitív lenne az eredmény. El kellene kerülni, hogy a mostani „önkéntes” árkorlátozást hatósági intézkedések kövessék.
Ennek feltétele, hogy a gyógyszertárak egyfelől tájékoztassák a betegeiket – ezt a célt szolgálja a Kamara által készített plakát –, másfelől a patikák érvényesítsék az „önkéntes árkorlátozást”.
Forrás: Magyar Gyógyszerészi Kamara
