A hialuronsav egy viszkózus, folyadékszerű anyag, olyan cukorvegyület, amely megtalálható például a bőrben, a szemben és a kakastaréjban is – kezdte a szabadalomhoz vezető út bemutatását dr. Hornyák István. A Transzlációs Medicina Intézet Szövetépítő Laborjának tudományos munkatársa kifejtette: egy felnőtt emberben nagyjából 15 gramm hialuronsav található; a vegyület például arra szolgál a szervezetben, hogy a bőr elasztikusságát megőrizze, vagy az ízületek súrlódását csökkentse. Nagyon kis mennyiség elegendő belőle, hogy ennyire viszkózus zselét állíthassanak elő, mint amilyen az 1,6 százalékos oldat, amivel a laborban dolgoznak.
Az anyag bőrfiatalító hatása miatt manapság különböző kozmetikai termékek népszerű alkotórésze is. Mivel évtizedek óta ismert a humán alkalmazása, megnézték, hogyan tudnák elősegíteni a szervezet regeneratív folyamatait szövethiány pótlásakor, vagy műtét közbeni korrekció esetén – de megfogalmazódott olyan igény is, hogy egyes születési rendellenességek, mint a nyúlszáj, korrigálhatóak-e vele.
A kutatás első szakaszában a hialuronsavból – mint folyadékban oldódó vegyületből – liofilizálással (nedvesség elvonása fagyasztva szárítással) készítettek egy szilárd, párnaszerű szivacsos anyagot, amit keresztkötéssel vízoldhatatlanná tettek, ami megfelelt a kísérlet feltételeinek: a cél az volt, hogy az anyag az adott szervnél stabilan ott tartható legyen, mert ha csak befecskendezik a natív hialuronsavat, akkor hamar lebomlik és szétoszlik a szervezetben. A hialuronsav önmagában nem kedvez a sejtek, szövetek beépülésének, emiatt hogy az átépülést elősegítsék, a szivacsos anyagot bevonták vérplazmából származó fibrinnel, amelyen így a sejtek meg tudtak tapadni és képesek voltak fejlődni. Ehhez az ötletet a sebgyógyulásból vett mechanizmus, a felületi sérüléseknél meginduló varasodás adta, amelyet a fibrin segíti elő. Az így elkészült párnaszerű anyag maga a sejt-váz. In vitro őssejtes kísérletekben és kísérleti egerekbe beültetve bebizonyosodott, hogy megfelelő környezetet teremt a sejtek számára, amelyen megélnek, és elősegíti a vérerek képződését, és ezzel a szöveti regenerációt.
Forrás: Semmelweis Egyetem
