Ha egy mérnökre, egy informatikusra vagy egy fizikusra gondolunk, nagy eséllyel egy férfit fogunk magunk elé képzelni. Annak ellenére, hogy ma már tudjuk, mindkét nem rendelkezik a kognitív képességekkel, amik ezekhez a szakmákhoz szükségesek, a nők mégis hátrányban vannak – derül ki Nyúl Boglárka, az ELTE PPK adjunktusának új kutatásából.
A természettudományok, a technológia és a matematika területén jelentősen több férfi dolgozik, mint nő. Számos elmélet született már ennek az aszimmetriának a magyarázatára: egyesek szerint a nőket egyszerűen kevésbé érdeklik ezek a foglalkozások, de az is lehet, hogy a munkáltatók szívesebben vesznek fel férfi jelölteket, mert úgy gondolják, ők alkalmasabbak a feladatra. Újabb kutatások szerint a nők azokon a tudományterületeken alulreprezentáltak, amelyek „zsenialitást” feltételeznek.
A zsenialitás veleszületett kiemelkedő intellektust jelent, és ezt a vonást hajlamosabbak vagyunk férfiakhoz kötni, mint nőkhöz. Ez a meggyőződés ugyanolyan erősen él tudósok, laikusok és már hatéves gyerekek fejében is, annak ellenére, hogy a két nem valójában szinte ugyanolyan teljesítményt mutat a kognitív tesztekben.
Ez a sztereotípia már a fiatal lányok döntéseit is befolyásolja: kutatások szerint a gimnázium végére csökken azoknak a tanulóknak a száma, akik természettudományi, technológiai vagy matematikai területeken szeretnének továbbtanulni. Nők jelentősen ritkábban jelentkeznek olyan állásokra, amiket a zsenialitással kötnek össze, és ritkábban is veszik fel őket olyan pozíciókra, amelyek a hagyományos gondolkodás szerint „férfias” intellektust igényelnek. Női jelölteket kevésbé gyakran ajánlanak előreléptetésre, ha a munkaköri leírásban magas intellektus szerepel – ehhez hasonlóan ötévesek is inkább fiú csapattársakat választanak maguk mellé, ha „nagyon okos gyerekeknek való” játékot játszanak.
Nyúl Boglárka, Inna Ksenofontov, Alexandra Fleischmann és Rotem Kahalon új tanulmányukban négy olyan kísérletről számolnak be, ahol a zsenialitást mint nemi normaszegést vizsgálták, összesen 920 résztvevővel.
Amikor a résztvevőknek egy átlagos és egy kiemelkedő intellektusú nőt kellett összehasonlítaniuk, a kutatók azt találták, hogy
az intelligensebb nőket férfiasabbnak ítélik, sőt a zsenialitást nemtől függetlenül egy maszkulin tulajdonságnak tartják.
A szakemberek arra is megkérték a vizsgálati személyeket, hogy képzeljék el, új ember érkezik a munkahelyükre, akivel egy kollégájuk egy iskolába járt. Ő elmeséli nekik, hogy az új munkatárs volt az évfolyam legtehetségesebb tanulója, és a legnehezebb feladatokat is meg tudta oldani, ez pedig állítólag az egyetemen sem volt másképp. A kísérlet résztvevőinek azt kellett elmondaniuk, mit gondolnak az illetőrő. A vélemények azonban attól függően változtak, hogy férfiről vagy nőről volt szó.
Mivel a briliáns nők hagyományos társas normáknak mondanak ellent, a munkahelyükön számos hátránnyal szembesülnek: kollégáik kevésbé kedvelik őket, és nem szívesen dolgoznak velük együtt. Amikor a kísérletek résztvevőinek egy zseniális férfit és egy zseniális nőt – tehát két azonos képességű munkavállalót – kellett összehasonlítaniuk, akkor is a nőt ítélték kevésbé szimpatikusnak. Habár szakmai szempontból a magas intellektus kétségkívül előnyös, a szerzők felhívják a figyelmet, hogy a munkatársak megítélése is fontos szerepet játszik a karrier alakulásában. A zsenialitással kapcsolatos meggyőződések nemcsak intellektuális képességet és adottságot érintenek, hanem azt is magukban foglalják, hogy milyen személyiségjegyek szükségesek a tudományos pályán való sikerhez – többnyire olyanok, amelyeket az emberek a férfi nemi szereppel kapcsolnak össze.
A kutatók szerint a zsenialitásról alkotott sztereotípiáink nemcsak a nők iránti burkolt előítéleteket erősítik, hanem negatív hatással vannak a lányok karrierdöntéseire és a tudományos területen való elköteleződésükre is. Fontos lenne, hogy a zsenialitás fogalmát átértékeljük úgy, hogy az nemtől független legyen – ez történhet például úgy, hogy minél több magas intellektusú nő szerepel filmekben vagy tankönyvekben. A szerzők kiemelik, hogy ezeket a nőket nem jó csodabogárnak bemutatni: az a cél, hogy a fiatal lányok közel érezhessék őket magukhoz, és lássák, hogy előttük is nyitva állnak azok az utak, amiket eddig talán inkább fiúsnak gondoltak.
Forrás: ELTE PPK
