A Magyar Diabetes Társaság Geriátriai Munkacsoportja tájékoztató füzetet készített az időskori diabéteszről. A 18 fejezetből álló, 18 táblázattal és 12 ábrával színesített kiadvány hiánypótló és hasznos. A DiabPont egyik februári programjaként dr. Domboróczki Zsolt, a munkacsoport elnöke, a kiadvány szerkesztője mutatta be az időskorú cukorbetegek kezelésében, gondozásában részt vevő szakemberek számára íródott szakmai anyagot.
Szerző: dr. Domboróczki Zsolt, az MDT Geriátriai Munkacsoportjának elnöke
A Magyar Diabetes Társaságon belül 2021 óta létezik a Geriátriai Munkacsoport. Tagjai közül nyolcan vettek részt a munkában, amellyel az volt a célunk, hogy összefoglaljuk, milyen adatok, tapasztalatok gyűltek össze az időskori diabétesz kezelésével kapcsolatban, s azokat összegezve segítsük az idős cukorbetegek minél magasabb szintű ellátását. Az amerikai és európai példákat követő kiadvány szól az alapellátásban dolgozó orvosoknak, szakdolgozóknak, az idősek intézményi ellátását végző szervezetek munkatársainak, a kórházi dolgozóknak, de nem csak a diabetológia, hanem a társszakmák képviselőinek is.
Átfogó állapotfelmérés
Ahogy megy az idő, mindenki változik, van, aki gyorsabban, van, aki lassabban. Amikor egy emberről teljes képet szeretnénk kapni, a geriáter az alábbi szempontok szerint figyeli őt: hol tartanak a szellemi képességei, a mozgása, a hétköznapi aktivitása, milyen a hangulata, képes-e az önellátásra? Milyen szinten jelentek meg nála a fizikai hanyatlás jelei, mennyire törékeny, milyen a tápláltsági szintje, a szociális helyzete és hol tart a mindennapi fájdalmak megélése? Ha ezeknek az információknak a birtokában vagyunk, akkor tudunk megalapozott döntéseket hozni. Ha pedig romlik egy idős ember állapota, ehhez a felmért alapállapothoz viszonyíthatjuk a változást.
Mentális egészség
A mentális egészség része a szellemi frissesség. De benne van az is, hogy a kor előrehaladtával magának a szellemi hanyatlásnak, a hangulatzavarnak, a szorongásnak az előfordulása egyre gyakoribb. Tudjuk, hogy fiatal- és középkorúként is nagyon sok embernek jelent stresszt a mindennapi élet, vagy maga a diabétesz. A hangulatromlás és a szellemi hanyatlás diabéteszben gyakoribb, de igaz megfordítva is. Ha ezek megvannak, erősen befolyásolják az aktivitást, a mindennapi képességeket, ez pedig zavarja a kezelést, a vércukor-önellenőrzést, a társbetegségek terápiáját.
Izomtömeg-, izomerő-csökkenés
A diabétesz fokozhatja az izomtömeg és izomerő csökkenését (szarkopénia), tehát figyelmet kell fordítani arra, hogy minél tovább megtartsuk az izomtömeget és az izomerőt időskorban, illetve a leépülés folyamata minél lassabb legyen, mert ha ez nem sikerül, akkor eljutunk a frailty szindrómához, az esendőséghez, törékenységhez. Az idős cukorbetegek hosszú távú belgyógyászati ellátása során akkor tudunk jó életminőséget, jó életkilátásokat biztosítani, ha ezekre is figyelünk. Tehát nem elég, hogy jó a vércukorszint vagy a hemoglobin A1c-érték, a teljes értékű kezelés ezen jóval túlmutat.
Szerencsére rendelkezünk olyan antidiabetikumokkal, amelyek a szellemi, illetve a fizikai hanyatlás megelőzésében és kezelésében is segítenek.
Az idős diabéteszes beteg hajlamos elesni, járászavarai alakulhatnak ki, aminek a következménye trauma, kórházi felvétel, akár rokkantság. Meg kell előzni a baleseteket! Úgy kell kialakítani a mindennapi életteret, hogy a lehető legnagyobb biztonságban élhessen az idős cukorbeteg. Ebbe sok minden beletartozik a segédeszközöktől, a lakóhely – legyen az lakás, idősotthoni szoba, kórházi osztály, pláne rehabilitációs osztály – fényviszonyáig.
Prevenció
Külön fejezet foglalkozik a kiadványban a prevencióval, amely nem csak az idős cukorbetegekre vonatkozik, de hangsúlyozzuk, hogy időskorban is gondolni kell a megelőzésre. Ha már megjelent szövődmény vagy végtaggyengeség, esetleg érszűkület, arra kell törekednünk, hogy minél hamarabb, minél célratörőbben kezeljük a problémát, hogy ezzel az állapotromlást meg tudjuk előzni.
Régen elképzelhetetlen volt, hogy az 1-es típusú cukorbeteg megélje az időskort. Óriási vívmánya az orvostudománynak, hogy ma már olyan technikai eszközökkel, inzulinkészítményekkel, terápiás elvekkel és gyakorlattal rendelkezünk, amelyek lehetővé teszik, hogy egyre több 70-es, 80-as éveiben járó 1-es típusú cukorbeteggel találkozzunk.
Régen azt mondtuk, hogy időskorban nem jelenik meg 1-es típusú diabétesz, ma már tudjuk, hogy ez is lehetséges.
Minél egyszerűbb módszerek
Az idős vagy akár nagyon idős 1-es típusú cukorbetegeknél kicsit változnak a kezelési szempontok, elvek. Inzulinterápia során növekszik a hipoglikémia esélye, amit időseknél minél inkább el kell kerülni. A bonyolultabb inzulinkezelési rendszerekkel óvatosnak kell lennünk. Ez nem azt jelenti, hogy egy idős ember nem használhat szenzort, inzulinpumpát.
De ha a cikk elején ismertetett állapotfelmérés alapján úgy gondoljuk, hogy a bonyolult terápia terhet jelenthet, akkor minél egyszerűbb módszereket kell választani. Például a napi négyszeri inzulinszúrást át lehet cserélni napi kétszeri vagy egyszeri injekcióra, illetve rugalmasabbá lehet tenni azzal, hogy a bázisinzulin mellett kizárólag főétkezésekhez kelljen inzulint adni.
Diabéteszes vesebetegség
A vesebántalom a diabéteszesek 50–60 százalékát érinti. Vizeletvizsgálattal, vizeletfehérje-meghatározással, illetve a percenkénti vizeletkiválasztásnak az egyszerűen elvégezhető laborvizsgálata segítségével ismerjük fel a veseproblémákat. Ha a vizeletben a kóros fehérjeürítés rosszabbodik, illetve a vesének a vizeletkiválasztó képessége csökken, fokozott odafigyelést, illetve követést igényel, hogy megelőzhessük a veseműködés teljes elégtelenségét.
A veseműködés romlása szorosan összefügg a keringési rendszer károsodásával, tehát ha a vesét jól kezeljük, az a szív- és érrendszerünkre is áldásos hatással lesz. A folyadékháztartás kisiklása, a kiszáradás az egyik leggyakoribb oka a veseműködés időskori romlásának, erre minden gondozónak komolyan oda kell figyelnie.
Gyakori társbetegségek
A diabétesz három nagyon gyakori társbetegsége – ami a 2-es típusú cukorbetegek döntő többségénél megvan – a magas vérnyomás, a vérzsírproblémák, illetve a magas húgysavszint. Időskorban is törekedni kell a normál vérnyomásra, amennyiben az alacsony vérnyomás panaszok nélkül megvalósítható, a normál koleszterin- és trigliceridszintre, amennyiben a gyógyszerekkel nem okozunk mellékhatásokat. Ugyanez érvényes a magas húgysavszint kezelésére is, mert ennek az ízület, a vese és az érrendszer védelmében is szerepe van.
Terápiás cél
Alapelv, hogy aszerint, hogy valakinek milyen az általános állapota, az önellátási képessége – a nagyon jó állapotú, a hanyatló és a legrosszabb állapotú betegeknél – más-más céljaink vannak.
Ha a rossz irányba halad az idős személy, egyre kevésbé a normál vércukor és egyre inkább a biztonság, a kezelés egyszerűsége, komfortja a szempont.
A megfelelő terápiát az orvos és a beteg szempontjait összehangolva kell kialakítani, s ehhez kell csatlakoznia a dietetikusnak, az ápolónak, hogy a közös célokat közösen el tudjuk érni.
Táplálkozás
A táplálkozásról szóló fejezet a leghosszabb a kiadványban. Szó van arról, hogy időskorban milyen általános diétás elvek vannak, hogyan tudjuk a mindennapi erőt, közérzetet, az izomtömeget megfelelő táplálkozással fenntartani. Fontos a testsúly kérdése, időskorban a testsúlycsökkentéssel óvatosan kell bánni, hogy megelőzzük az esendőséget. Csak az egyértelműen elhízott személyeknél lehet cél a fogyás. Sok idős él intézetben, az étrend, a különböző diéták, széles skálán mozognak, a nagyon rossztól a nagyon jóig. Az lenne az ideális, ha egységesen és minél magasabb színvonalon valósulna meg az intézetekben az idősek étkeztetése.
Antidiabetikumok
A vércukorcsökkentő gyógyszerek között nincs olyan, amit kifejezetten időseknek javasolnánk. A kiadványban foglalkozunk azzal, hogy melyik antidiabetikumnak mi az előnye vagy kockázata időskorú beteg esetében. A cél, hogy mindenki egyénre szabott gyógyszer-kombinációt kapjon, ami segít a jó anyagcserehelyzet megteremtésében, másrészt segít a szív- és érrendszer, a vese, a központi idegrendszer, az izmok védelmében. Az is fontos szempont, hogy a lehető legkevesebb mellékhatással, a lehető legkevesebb alacsony vércukorral valósítsuk meg a kezelést.
A leggyakoribb, illetve leginkább preferált kezelési forma a tabletta és egyszeri szúrás, amennyiben inzulinra van szükség. De sok olyan idős cukorbetegünk van, aki – ragaszkodva a korábban már bevált kezelési rendszerhez – jó eredményekkel, biztonságosan alkalmazza bármelyik inzulinkezelési rendszert.
Önmagában az, hogy valaki eléri a 80-as éveit, nem jelenti azt, hogy kötelező az egyszerűbb kezelés felé mozdulni, de ilyenkor a fokozott figyelem mindenképpen fontos. Például egy változó étvágyú, gyomor-bélrendszeri problémákkal, egyéb betegségekkel bíró embernél szükség lehet arra, hogy az inzulinkezelés rugalmas legyen.
Itt is érvényes, hogy a beteg saját elvárásai, képességei, céljai, illetve az általunk látott anyagcserehelyzet együttesen határozza meg, hogy időskorban melyik inzulinkezelés a leginkább alkalmas adott embernél.
Minél kevesebb hipo legyen!
Az időskori hipoglikémia minimalizálás nagyon fontos, egyrészt azért, mert időskorban gyakoribb az alacsony vércukor, másrészt azért, mert a mindennapi életminőséget nagymértékben befolyásolja. A hosszú távú életkilátások szempontjából sem mindegy, hiszen az alacsony vércukor nem csak kellemetlenség, hanem idegrendszeri, érrendszeri szövődményei is lehetnek, ami életveszélyessé is válhat. Minél idősebb valaki, annál jobban tartunk ezektől.
Időskorban gyakran másképp zajlik a hipózás, nehezebb a felismerése, akár a kezelése is. Tehát a betegoktatásnak az egyik leghangsúlyosabb kérdése, hogy van-e alacsony vércukor, s ha van, akkor mit tesz az illető, hogyan készül fel az elhárítására.
Korszerű technológia
A kiadványban külön fejezetet szántunk a technológiának, amely meredeken fejlődik, akár a vércukormérés, akár az inzulinadagolás vonatkozásában a mindenféle okoseszközökig. Nyilvánvaló, hogy annál, aki idegenkedik ezektől az eszközöktől, aki alkalmatlannak tartja magát, vagy valóban alkalmatlan ezeknek a használatára, nem kell erőltetni. Ugyanakkor, az idősek is nyerhetnek a legmodernebb eszközök használatával, korlátlan lehetőségeket biztosítanak. Nem beszélve arról, amikor valaki már nem tud vagy nem akar megjelenni a rendelésen, az eredményeket távkapcsolattal is meg tudjuk beszélni.
Intézeti és életvégi ellátás
A nagyon idős cukorbetegek jelentős része idősotthonban él. Kiadványunk célja, hogy az itt dolgozók minél többet tudjanak a diabétesz kezeléséről, a diabéteszesek gondozásáról. Nagyon jó lenne, ha mindenki, aki idős cukorbetegekkel találkozik – úgy gondolom, hogy nincs olyan intézmény, amelyik ez alól mentesülne – megfelelő szemlélettel, minőségi igénnyel tudná az idős cukorbetegek ellátását művelni.
Az életvégi ellátás nehéz kérdés, több nagyon érzékeny pontja van. Hol történik? Milyen minőségben és mennyire a méltóság megőrzésével? Ebben a végső szakaszban a hospice ellátásnak, a palliatív, tehát a segítő, a szenvedést enyhítő ellátásnak nagyon nagy szerepe van. Ebben az esetben csak általános elveket tudunk megfogalmazni, de mindig egyéni megítélést igényel a döntés, és annak az egyetlen embernek az életvégi ellátására kell, hogy irányuljon.
Forrás: Diabetes Magazin
