A nemzetközi kollaboráció (ELTE-PPK, IMÉRA Université Aix-Marseille; Université Claude Bernard Lyon 1, INSERM; Université Paris-Saclay, University of Atlántico Medio, Las Palmas; Tromso University, Norvégia) keretében megvalósuló kutatásban az elmerengés és az információfeldolgozás összefüggéseit vizsgálták.
Az elmerengés (mind wandering) alatt azt a jelenséget értjük, amikor azt tapasztaljuk, hogy a figyelmünk elkalandozik, és a tudat, ahelyett, hogy a külső környezetre vagy az éppen aktuális feladatra koncentrálna, elmerül a jelen pillanathoz látszólag alig kapcsolódó gondolatok, emlékek és érzések áramló kavalkádjában – írja dr. Simor Péter, a publikáció szerzője.
Az elmúlt évtizedekben az elmerengés meglehetősen rossz hírnévre tett szert, mivel kutatások sokasága igazolta, hogy az elkalandozó figyelem számos területen drasztikusan lerontja a kognitív teljesítményt. Összességében úgy tűnt, hogy az elmerengés epizódjai alatt, az agy mintha kikapcsolna, vagy lekapcsolódva a külső környezetről, elmenekülne az információfeldolgozás kihívásai elől, hogy helyette személyes fantáziákban, ábrándokban vagy éppen nyomasztó, ruminatív gondolatokban merüljön el. Habár az elmerengés egyértelműen negatív összefüggést mutat a kognitív teljesítménnyel, az emberek idejük 30-50 százalékát mégis éppen ilyen elmerengéssel töltik.
A kutatásunkban azt vizsgáltuk, hogy az egyértelmű hátrányai mellett lehet-e az elmerengésnek mégiscsak valami haszna az információfeldolgozás szempontjából.
Az első, online kutatásunkban, amelyben 135 fő vett részt, a személyeknek egy egyszerű, komolyabb figyelmet nem igénylő reakcióidő feladatot kellett elvégezniük. Valójában a feladat a tudattalan tanulás képességét mérte, mert az ingerek megjelenése egy rejtett valószínűségi mintázatot követett, amit a gyakorlás során a résztvevők megtanultak, anélkül, hogy ennek tudatában lettek volna. A feladat közben a résztvevőknek időnként nyilatkozniuk kellett arról, hogy a feladatra figyeltek-e vagy inkább elkalandozott a figyelmük.
Az eredményeink szerint a rejtett mintázat elsajátítása sikeresebb volt akkor, amikor a résztvevők nem a feladatra figyeltek, hanem hagyták, hogy a gondolataik szabadon elkalandozzanak. Az online kutatást egy következő vizsgálatban, laboratóriumi körülmények közt is sikeresen replikáltuk, és ismét kimutattuk, hogy az elmerengés együtt járt a jobb tudattalan tanulással, elsősorban akkor, ha a személyek figyelme spontán módon (szándékuk ellenére) kalandozott el.
Mind az elmerengés, mind a jobb tanulás összefüggést mutatott az agyi EEG aktivitással mért lassú hullámú tevékenységgel, amely a mélyalvás állapotára emlékeztetett. Feltételezzük, hogy az elmerengés alatt az agy egyes területei alvó üzemmódba váltanak át (anélkül, hogy elaludnánk). Habár ez az éber agyban megvalósuló „lokális, részleges alvás” számos területen lerontja a kognitív teljesítményt, elképzelhető, hogy közben lehetővé teszi, hogy az agy feldolgozza, rendszerezze és az emlékezeti rendszereiben rögzítse a korábban tapasztalt élményeket.
Eredményeink tehát arra utalnak, hogy az elkalandozásnak, elmerengésnek nem csak árnyoldalai vannak, hanem bizonyos helyzetekben éppenséggel hozzájárulhat az információ feldolgozásához
– fogalmazott dr. Simor Péter.
Journal of Neuroscience 7 May 2025, 45 (19) e1421242025. https://doi.org/10.1523/JNEUROSCI.1421-24.2025
Forrás: Semmelweis Egyetem
