Előfordul, hogy a nagyon intenzív, nem múló gyász halálhoz vezet – írja dán kutatók nemrég megjelent tanulmánya alapján az EurekAlert.
A Telex cikke.
Azok, akiknél nem múlik a gyász, hajlamosabbak gyakrabban járni orvosi intézményekbe, és nagyobb eséllyel halak meg maguk is a szerettük temetése utáni tíz évben, mint azok, akik fel tudták dolgozni a veszteséget.
Mette Kjærgaard Nielsen és kutatócsapata 2012 óta 1735 gyászoló dán életét követte, a kezdéskor a medián életkoruk 62 év volt. 66 százalékuk nem sokkal korábban vesztette el partnerét, míg 27 százalékuknak egy szülője, 7 százalékuknak pedig valamilyen más közeli hozzátartozója halt meg. Az alanyokat úgy választották ki, hogy a gyógyszeradatbázisban látták, ki kap végstádiumra jellemző kezelést, és meghívták, hogy szeretteivel vegyen részt a kutatásban.
A vizsgálat eredményei alapján azok, akiknél magas volt a gyászgörbe, 88 százalékkal nagyobb eséllyel haltak meg 10 éven belül, mint az alacsony görbéjű alanyok. Emellett a magas sávba tartozók nagyobb eséllyel kaptak valamilyen, a gyászhoz köthető kezelést (például beszélgetős terápiát) az azt kiváltó halál után három évvel is. Egész pontosan
- 186 százalékkal nagyobb eséllyel jártak még pszichológushoz vagy más, mentális egészséggel foglalkozó szakemberhez;
- 463 százalékkal nagyobb eséllyel írtak fel nekik antidepresszánst;
- és 160 százalékkal nagyobb eséllyel kaptak nyugtatót vagy szorongásoldót.
A kutatók azt is látták, hogy az első nyolc év után már nem volt jelentős különbség abban, hogy az öt görbetípust mutató alanyok hányszor jártak valamilyen orvoshoz, de a magas görbéjűek többlethalálozása a kutatás teljes tíz évében jól kivehető volt.
Nielsenék még nem tudják, mi ennek a pontos pszichológiai oka. Korábban láttak már összefüggést a magas gyászgörbe és a szív- és érrendszeri megbetegedések, mentális betegségek kialakulása, az öngyilkosságok gyakorisága között, de úgy látják, hogy további kutatásokra van szükség ezen a területen – írja a lap.
Forrás: Telex
