Mi köze a csípős paprikának a magyar orvostudományhoz? A Kapszaicin. Egy „csípős” orvosság története című új könyv erre a kérdésre is választ ad, miközben izgalmas utazásra hív a kapszaicin felfedezésének, kutatásának és alkalmazásának világába. A 96. Ünnepi Könyvhét eseménysorozatának részeként tartott könyvbemutatón a Szegedhez köthető harmadik Nobel-díj története is elénk tárult – írja a Szegedi Tudományegyetem.
Kapszaicin. Egy „csípős” orvosság története címmel jelent meg a Goodwill Pharma Nyrt. gondozásában az a hiánypótló mű, amelynek szegedi bemutatóját 2025. június 11-én, szerdán tartották az SZTE Klebelsberg Könyvtár és Levéltárban. A kapszaicinről szinte minden magyar ember tudja, hogy nagyjából micsoda, de hogy ez a vegyület mitől is magyaros azon kívül, hogy sok csípős ételben benne van, talán nem mindenki számára ismert. A 96. Ünnepi Könyvhét alkalmával bemutatott könyvből az olvasó megtudhatja, hogy ez a molekula mennyire hungarikum. Nemcsak a múltban, hanem a jelenben is zajlanak a kapszaicinnel kapcsolatos kutatások.
Ezekről is beszélgettek az egyetemi könyvtár AudMin-jében megrendezett könyvheti találkozón a kötet két szerzőjével, Prof. Ifj. Dr. Szállási Árpáddal, a Semmelweis Egyetem Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézet egyetemi tanárával és Dr. Tasiné Dr. Csúcs Ildikó történésszel, az SZTE Klebelsberg Könyvtár és Levéltár könyvtárosával, valamint Prof. Dr. Jancsó Gáborral, az SZTE SZAOK Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet emeritus professzorával, Prof. Dr. Pintér Erikával, a Pécsi Tudományegyetem ÁOK Farmakológiai és Farmakoterápiai Intézet igazgatójával és Dr. Kallai Barnabással, a Goodwill Pharma Nyrt. tudományos munkatársával. A kerekasztal-beszélgetést Prof. Dr. Csupor Dezső, az SZTE Gyógyszerésztudományi Kar Klinikai Gyógyszerészeti Intézet vezetője vezette.
Szállási Árpád professzor elmondta, 2008-ban Pueblában, Mexikóban a Nemzetközi Orvostörténeti Kongresszuson tartott előadást. Gondolkodott, hogy mi lenne az a téma, ami a mexikóiaknak is érdekes, ugyanakkor magyar vonatkozása is van. Mivel a kapszaicinnel foglalkozott, így adódott az ötlet, hogy ennek történetéről tartson előadást. – Az előadás összegzése bekerült a kongresszus kiadványába is, majd elkezdett foglalkoztatni a gondolat, hogy meg kellene írni az egész történetet. Valahogy aztán mindig elmaradt, míg meg nem hívtak Szegedre, a Goodwill Pharmához, ahol azt mondták, hogy szívesen kiadnának egy könyvet a témában – hallottuk Szállási Árpádtól.
Hogyan oszlott meg a közös munka, hogy lett a két külön megközelítésből egy egységes könyv? – kérdezte Prof. Dr. Csupor Dezső a másik szerzőtől, Dr. Tasiné Dr. Csúcs Ildikótól.
– Először idegennek tűnt az ötlet. Nem tudtam, hogy a két szakma, az orvos és a történész együttműködéséből mi fog kisülni. Én úgy kapcsolódtam bele ebbe a munkába, hogy Szent-Györgyi Albert életének a kutatója vagyok, és a paprikával mint mezőgazdasági termékkel és kísérleti alannyal foglalkoztam. Volt kutatási előzményem ahhoz, hogy „a szegedi paprika sztorit” átlássam. Elvárás volt a kiadótól, hogy próbáljuk a könyvet olvasmányossá tenni úgy, hogy a hétköznapi olvasó is megértse. Legyen az egy, szakszerűen megfogalmazott, orvosi mondatból három magyarázó mondat – nekem ilyen feladatom is volt. A témát nagyon megkedveltem, Árpád szakmai tudása pedig lehengerlő volt – beszélt a közös alkotásról Dr. Tasiné Dr. Csúcs Ildikó. Hozzáfűzte, pozitívan hatottak egymásra, mindig egyre több szakirodalom került elő, és termékeny együttműködés valósult meg.
Szállási professzor fiatalon angol és könyvtár szakra készült, elmondása szerint „nagy tévedés”, hogy orvos lett belőle. Gyerekkorában novellákat írt. Az esztergomi ferencesekhez járt gimnáziumba, ahol világossá tették számára, hogy onnan nem fogják felvenni a bölcsészkarra. Mindig megmaradt benne a vágyakozás az irodalom iránt, ezért nem okozott gondot számára az írás, illetve a közös munka a társszerzővel. Nem úgy dolgoztak, hogy előre elosztották, ki melyik fejezetet írja, hanem állandóan cserélgették a kéziratot, így egymást kiegészítve gazdagodott a kötet tartalma.
– Hihetetlen, de a kultúrtörténet foglalkozott a paprikával és a kapszaicinnel is, ennek a témának komoly szakirodalma van magyar és angol nyelven egyaránt – árulta el a könyvheti könyvbemutató közönségének Dr. Tasiné Dr. Csúcs Ildikó. – Rendkívül izgalmas volt, amikor például a Hungaricanában utánanéztem az urbáriumok jegyzékében, hogy a jobbágyok adóztak-e paprikával, és mi is volt a neve akkoriban a paprikának. Ilyen kis apró felfedezések is örömet okoztak az anyaggyűjtés közben. Árpádnak az orvostörténész édesapja hagyatékából 10 000 kötetes szakkönyvtára van. Ő csak leemelt a polcról olyan köteteket, amikhez én nagy nehezen, csak könyvtárközi kölcsönzéssel, hosszadalmasan tudtam hozzájutni. Könyvtárunkban a Régi Könyvek Tárában én is sok könyvet elérek, de Szállásiék szakkönyvtára felülmúlhatatlan – jelentette ki a történész-könyvtáros.
A kapszaicin sztorit a C-vitamin történetével összehasonlítva milyen párhuzamok fedezhetők fel? – hangzott Dr. Csupor Dezső következő kérdése. A legfőbb párhuzam az, hogy két zseniális kutató, Szent-Györgyi Albert és Jancsó Miklós dolgozott e témákban. A kapszaicin kutatása már Kolozsváron megkezdődött, Hőgyes Endre egyetemi tanár vizsgálódott először ebben a témában még a Ferenc József Tudományegyetemen. Utána ezt a szálat vette fel Jancsó Miklós. Az egyetem nagyon szerette volna felkarolni a paprikakutatásokat. Akkortájt még azon nézet volt elterjedve, hogy a paprika mérgező – főleg a paprika csípőssége miatt feltételezték ezt. Szegeden ugyanis először csak a csípős paprikát termesztették. Szent-Györgyi is ebből vonta ki a C-vitamint. De vajon hogyan tudta elérni, hogy a C-vitamin ne legyen csípős? Nagyon egyszerűen – idézte fel Dr. Csúcs Ildikó –, paprikahasító asszonyokat alkalmazott – ez külön szakma volt akkoriban –, akik kimetszették a csípős ereket, eltávolították a magokat, és az így keletkezett „paprikabőrt” koszorúba fűzték, majd kiszárították. A következő feldolgozási lépés az őrlés volt, amit az 1930-as években már húsz gőzmalom látott el Szegeden. Óriási gazdasági gyarapodást eredményezett a városnak a megnövekedett paprikatermesztés és feldolgozás. Szeged paprikaexportja 1926 és 1937 között megháromszorozódott, az USA volt a legnagyobb vásárlónk. Kétmillió pengő bevételt hozott a városnak a paprikaexport, ez pedig nagyon jól jött az egyetem telepítésének magas költségei miatt igen csak eladósodott Szeged városának.
Prof. Dr. Csupor Dezső bemutatta: a kötetet könnyű lesz a könyvesboltokban felismerni élénk, színes borítójáról. Fotó: SZTE Klebelsberg Könyvtár és Levéltár
Forrás: Szegedi Tudományegyetem
