Kísérletekkel igazolták pécsi kutatások, hogy oldott formában, szemcseppként zöldhályog, illetve 2-es típusú cukorbetegség esetén is sikerrel alkalmazható egy több évtizede intenzíven kutatott neuropeptid, az úgynevezett PACAP, melynek előfordulását széles körben, különféle betegségekben vizsgálja a területen a világ egyik vezető munkacsoportjának számító pécsi gárda. Az eredmények rámutattak a PACAP klinikumban való hasznosításának potenciáljára: egyéb markerekkel összevetve következtetni lehet egy-egy betegség lefolyására, prognózisára, továbbá új terápiás beavatkozásokat is tervezhetnek.
Schweier Rita írása
A PACAP egy 38 aminosavból álló neuropeptid, amit 1989-ben fedeztek fel, majd ezt követően bizonyították idegvédő és általános sejtvédő hatását. Jelenlétét a későbbiekben több emberi szövetben és sejtben is igazolták. Hatásait és jelentőségét a különféle klinikai kórképekben a pécsi orvoskaron is több évtizede vizsgálják. Legfrissebb kutatásaik során számos felfedezést tettek arra vonatkozóan, hogy a neuropeptid szövetekben észlelhető mennyisége hogyan változik az egészséges és beteg emberekben, milyen összefüggés lehet a peptidszintek és a különböző betegségek progressziója között, továbbá klinikai alkalmazhatóságára is folytatnak biztató kísérleteket.
„Korábbi kutatások már rávilágítottak arra, hogy nemcsak az idegrendszerben és az endokrin szervekben, de az egész emberi szervezetben előfordul ez a neuropeptid vagy ennek receptorai, és a különféle szervekben más-más hatást fejtenek ki. Sejtvédő funkciója az ún. PAC-1 receptorhoz köthető: gátolja a programozott sejthalált és a gyulladást, valamint antioxidáns hatással is bír” – nyilatkozta dr. Reglődi Dóra professzor, a pécsi orvoskar Anatómiai Intézetének igazgatója, aki több évtizede irányítja a PACAP-pal kapcsolatos kutatásokat, a neuropeptid hatásainak vizsgálatát. A pécsi kutatók megfigyelték, hogy hiánya gátolja a szaporodást, gyorsítja az öregedési folyamatok kialakulását és a halálozást. A PACAP-hiányos egerekben jóval korábban megjelennek az idős korra jellemző elváltozások az ízületekben, a retinában vagy az agyban.
Különböző életkorú nőket és férfiakat vizsgálva a pécsi kutatók megállapították, hogy vérből a PACAP-szint egy viszonylag standard koncentrációban mérhető. Kimutatták, hogy várandósokban és szoptatós anyákban megemelkedik a szintje, igazolták jelenlétét az anyatejben, aláhúzva a peptid élettani szerepének fontosságát.
„A diagnózis és a terápia esetleges megkönnyítésére, a neuropeptid laboratóriumi markerként való alkalmazhatóságának a feltérképezésére nyitottunk a kóros állapotok irányába is. Együttműködésbe léptünk számos pécsi klinikával, és kutatásokat indítottunk több száz érintettnél: szív- és daganatos betegeknél, Parkinson-kórban szenvedőknél és politraumatizáltaknál is. Leírtuk, hogy Parkinson-betegeknél és degeneratív neurológiai kórképekben csökken a peptid szintje, akut miokardiális infarktusban, illetve stresszfolyamatokban azonban emelkedik. Összefoglalva: azoknál a kórképeknél, amik egy akut stresszes állapotot jelentenek a szervezetnek – ilyen egy vérzés, egy akut miokardiális infarktus -, általában emelkedettebb szintet találunk, a krónikus, hosszan tartó betegségek esetében pedig – ilyen a Parkinson-kór vagy a myeloma multiplex – alacsonyabbat” – magyarázta dr. Tamás Andrea, a pécsi orvoskar Anatómiai Intézetének egyetemi docense.
Az eltérő betegségekben szenvedő páciensek vizsgálatából kiderülhet, hogy a különböző kórképek váltanak-e ki alacsonyabb vagy emelkedettebb értéket, avagy épp fordítva, a normál értéktől eltérő PACAP-szint állhat-e valamely betegség kialakulásának hátterében. Az egyéb klinikai markerekkel való összehasonlításban, azok közös vizsgálatában látják a klinikumban való hasznosítás lehetőségét, mert ezek alapján következtetni tudnak egy-egy betegség lefolyására, prognózisára, és tervezhetnek új terápiás beavatkozásokat is.
„A PACAP-nak nemcsak jótékony hatása van, mert kimutatták, hogy például migrént is kiválthat. A legközelebb a klinikai megvalósításhoz jelenleg az ún. anti-PACAP-, azaz a PACAP-receptor antagonista-kezelés áll, a migrénes betegeknél alkalmazott, potenciális gyógyszermolekulák ugyanis már a kipróbálás fázisában vannak. Klinikai bevezetése esetén majd nem szabad figyelmen kívül hagyni jótékony szerepét sem, ebben is sokat segíthetnek a pécsi eredmények. Mérlegelendő, adható-e például egy Parkinson-kóros betegnek, és alkalmazása esetén nem esünk-e el védő hatásától” – hangsúlyozta dr. Reglődi Dóra.
Ígéretesek a pécsi kutatások abban a vonatkozásban is, hogy rájöttek: a neuropeptid oldott formában, szemcseppként alkalmazható lehet zöldhályog, illetve 2-es típusú cukorbetegség esetén, és ezt állatkísérleteikkel igazolták.
„Biztató eredményeink vannak, amik azt mutatják, hogy egy heteken át tartó, szemcseppes kezelés védő hatást tud kifejteni zöldhályog, valamint 2-es típusú cukorbetegség esetén. Jelenleg nagyjából 600 millió regisztrált cukorbeteg él a Földön, de egyes adatok szerint egymilliárdan is lehetnek. A diabéteszes retinopátia az egyik legkorábban jelentkező szövődmény, és ha ennek tüneteit csökkenteni tudjuk, az már nagy eredmény. Azon vagyunk, hogy emberek számára is alkalmassá tegyük, és az oldott neuropeptides szemcseppből gyógyszerjelölt lehessen” – mondta dr. Atlasz Tamás, a Pécsi Tudományegyetem Természettudományi Karának egyetemi docense, a Sporttudományi és Testnevelési Intézet igazgatója, a pécsi orvoskar Retina Kutatócsoportjának vezetője.
Kutatásaik nagyon költségesek, ám a retina-kutatócsoport bízik abban, hogy sikerül támogatáshoz jutniuk vizsgálataik folytatásához. Ebben nagy segítség lehet az a sokféle és sok szintű együttműködés, amit külföldi kutatóintézetekkel hoztak létre.
Forrás: Pécsi Tudományegyetem
