Szívritmuszavarnak nevezzük, amikor a szívverés üteme eltér a megszokottól. Ennek oka, hogy a szívdobogást koordináló elektromos tevékenység nem megfelelően működik. A megváltozott szívritmus lehet gyorsabb (tachycardia), lassabb (bradycardia) vagy egyenetlen is. Kialakulásában szerepet játszhatnak genetikai tényezők, szívbetegségek, szívizomkárosodás, magas vérnyomás, dohányzás, túlzott alkoholfogyasztás, stressz, bizonyos gyógyszerek és még sok minden más. A Szívderítő számára Prof. Dr. Gellér László mondta el, hogy a probléma kezelésére jelenleg milyen eljárásokat használnak.
Abláció a szívritmuszavarok kezelésében
Először is: az „abláció” szó általános értelmezésben szövetek eltávolítását vagy megsemmisítését jelenti, és többéle betegség kezelésében is alkalmazzák.
A szívritmuszavarok kezelésében hatalmas áttörés volt az abláció megjelenése és továbbfejlesztése is, hiszen ez a módszer alkalmas arra, hogy csupán az a szövetrészlet semmisüljön meg, amelyik a szívritmuszavar fennállásáért felelős – mindez pedig mellkasi műtét nélkül, minimálisan invazív (testbe hatoló) eljárással.
A beavatkozás során általában a comb vagy az ágyék környezetében lévő éren, ereken keresztül vékony, hajlékony katétereket vezetnek be a szívig. Prof. Dr. Gellér László egyetemi tanár, a Magyar Kardiológusok Társasága Aritmia és Pacemaker Munkacsoportjának Elnökségi Tagja magyarázza el a három leggyakrabban alkalmazott ablációs eljárást.
Forrás: Magyar Kardiológusok Társasága
