Nálunk az elhízás kezelésének semmilyen formája, semmilyen súlyosság vagy anyagi helyzet mellett nem közfinanszírozott. 15-20 éve még egészségrendeléseket képzeltem, ahol szervezetten történnek a vizsgálatok, a kockázatfelmérés – nemcsak a kardiometabolikus, hanem a daganatoké, infekcióké és csontritkulásé is –, ahol edukátor, dietetikus, mozgásterápiás szakember és pszichológus is dolgozik. Ma már nem vagyok ilyen naiv – nyilatkozta a MedicalOnline-nak dr. Bajnok László, a Pécsi Tudományegyetem I. Sz. Belgyógyászati Klinika, Endokrinológiai és Anyagcsere Tanszékének vezetője.
Megvalósul-e ez a holisztikus szemlélet a mindennapi gyakorlati betegellátásban?
Tapasztalatom szerint a mindennapi orvoslásban azoknál is megkopott a metabolikus szindróma koncepciója, akik régebben előszeretettel használták. Pl. arra, hogy ha fennáll a tünetegyüttes egy része, akkor a nem azonosított összetevőket intenzívebben keressük, pl. a magas vérnyomást vagy a diszglikémiát sűrűbben ellenőrizzük. Az utóbbi időben ugyanakkor paradox módon kivirágzott az „inzulinrezisztencia szindróma”, ami egyrészt teljesen elavult gondolkodási keret, másrészt különösen arra nem alkalmas, amire használják. Kvázi az elhízás és a képződő tünetek magyarázatára. Valójában az összefüggés fordított: a súlygyarapodás inzulinrezisztenciához vezet, ami bizonyos szövődményekért felelős. De az inzulinrezisztencia rutinvizsgálata nem indokolt, sem súlyfelesleg, sem metabolikus és/vagy policisztás ovarium szindróma (PCOS) esetén. És ez egyfajta hungarikum. Nem ez alapján adjuk vagy nem adjuk pl. a metformint, hanem azért, mert a PCOS bizonyos tüneteit javíthatja – a hiperandrogéneket érdemben nem –, és ebben az inzulinrezisztencia laboratóriumi mértéke – az ajánlások szerint – nem indikáció. Másrészt akkor alkalmazható a készítmény, ha a diszglikémia elér egy fokot, az inzulinszinttől függetlenül. Érdekes, hogy az inzulinrezisztencia csökkentése metforminnal – elsősorban a májban – a metabolikus szindróma nem glikémiás összetevőit érdemben nem befolyásolja és a kardiovaszkuláris pozitív hatása sem kellően bizonyított a mai érában. Ezért lép át részben a korszerű diabetológia az evidenciaalapú szerekkel a metforminon. Talán a RAS-gátlókat korábban lehetne adni, mert hatékonyak a hipertónia és a diabétesz megelőzésében is.
Hogyan lenne csökkenthető a metabolikus szindróma okozta betegségteher egyéni és társadalmi szinten?
Mind a társadalmi, mind az egyéni szinttel kapcsolatban pesszimista vagyok. Sem hazánkban, sem a világban nem látok elégséges, a valódi fejlődéshez szükséges pozitív tendenciákat, hatékony jó gyakorlatokat. Egy példa. Nálunk az elhízás kezelésének semmilyen formája, semmilyen súlyosság vagy anyagi helyzet mellett nem közfinanszírozott. Kognitív viselkedésterápia??? 15-20 éve még egészségrendeléseket képzeltem, ahol szervezetten történnek a vizsgálatok, a kockázatfelmérés – nemcsak a kardiometabolikus, hanem a daganatoké, infekcióké és csontritkulásé is –, ahol edukátor, dietetikus, mozgásterápiás szakember és pszichológus is dolgozik. Ma már nem vagyok ilyen naiv.
Forrás: medicalonline.hu
