Alig több mint száz évvel ezelőtt jelentette ki egy tudományos előadásán Alois Alzheimer német orvos, hogy kutatásai szerint a főként időseket sújtó, emlékezetkihagyással és további erőteljes tünetekkel (téveszmék megjelenése, a páciens folytonos vándorlásra való késztetése stb.) járó kórt az agyban történő bizonyos fizikai elváltozások okozhatják. Érvelését a betegségben érintett személyek halála után, általa végzett agyfeltárásainál tapasztaltakkal támasztotta alá.
Az írás a A Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara lapjában a Hivatásunkban jelent meg. Szerző: Hidegkuti Alexa
Azt (modern eszközök, illetve az azok segítségével felfedezett új ismeretek hiányában) Alzheimer még nem tudta megmagyarázni, hogy valójában milyen káros folyamatok hatására alakulhat ki a kórban szenvedő betegnél a tragikus vég, emlékeinek elvesztését követően agyműködésének a teljes leépülése, de határozottan állította, hogy ennek a betegségnek nincs köze egyik klasszikus elmekórképhez sem. Mikroszkópos vizsgálatai alkalmával azt látta, hogy a beteg agykéregben elpusztult idegsejtek és fehérjelerakódások (plakkok) találhatók. 1906. november 3-án egy pszichiátereknek és neurológusoknak rendezett tübingeni konferencián Alzheimer már önálló betegségként prezentálta a később róla elnevezett kórképet.
Száz év eltelt – gyógyítani még nem tudják
A német orvos felfedezése óta eltelt jó néhány évtized, megszületett számos, kutatómunkát segítő modern eszköz, így az orvosi ismeretek is bővülhettek. Napjainkban többségében már nem a betegség okait, hanem azok kezelésének/gyógyításának lehetőségeit kutatják. Bár a betegeket meggyógyítani még ma sem tudják, de számos eszköz és gyógyszer áll már az orvosok rendelkezésére pácienseik állapotromlásának a stabilizálására, a korai stádiumban felfedezett betegség előrehaladásának a lelassítására.
2015-ben, a névadó halálának centenáriuma alkalmából, az Egyesült Királyság, Ausztrália és az Amerikai Egyesült Államok kutatóorvosai összesítették az Alzheimer-kórban szenvedő betegek ellátásának száz év alatt történt fejlődését. Megállapításaikat a tekintélyes orvosi szaklapban, a Lancetben összegezték. Többek között leszögezték azt a cáfolhatatlan tényt, hogy bár az Alzheimer-kór gyógymódját még nem sikerült megtalálni, de a világ számos tudományos centrumában végzett kutatómunka ma is intenzíven célratörő. Ilyen például a Fisher Alzheimer-kutatási Alapítvány központjának a tevékenysége, ahol nemcsak a hatásos gyógymódot, hanem a betegség eddig még ismeretlen okait is keresik.
Megelőző légzőgyakorlatok?
A Scientific Reports tudományos folyóiratban megjelent ajánlás szerint csökkenthető az Alzheimer-kór kialakulásának a kockázata bizonyos, naponta alkalmazott légzőgyakorlatok segítségével. Ezek a gyakorlatok a kutatók állítása szerint a kórt okozó, agyban lerakódó pusztító fehérjéket a véráramban tartják, nem hagyják leülepedni. A légzőgyakorlatokat napi kétszer, 20-20 percben kell végezni.
Minden olyan légzőgyakorlat, amely segít megnyugtatni és csökkenti a stresszt, valamint lehetővé teszi a nyugodt alvást, segít megelőzni az Alzheimer-kórt”
– állítja Gayatri Devi, a New York-i Lenox Hill Kórház neurológusprofesszora.
Korai felismerés – stagnáló betegség
A centenáriumi tanulmány kiemeli, napjaink legnagyobb eredménye, amely óriási előrelépést jelent a száz évvel korábbi állapothoz képest, hogy megjelentek a kór tüneti kezelésének hatásos gyógyszerei. A betegek további sorsa szempontjából nagy előny, hogy napjainkban sokkal korábbi stádiumban diagnosztizálható a kór, mint Alzheimer idejében erre lehetőség volt.
Azok a páciensek, akik emlékezetkiesésük korai szakaszában, vagyis a korai Alzheimer-kór idején már orvosi kezelésbe kerülnek, időt nyernek és lassíthatják a betegség előrehaladásának folyamatát Míg a betegséggel járó viselkedési és memóriazavarok, káros személyiségváltozások, szorongás, tartós nyugtalanság stb. enyhítésére Alzheimer doktor lefekvés előtti alkoholfogyasztást és napközbeni fizikai testedzést ajánlott, addig ma már korszerű gyógyszerek (például kolinészteráz-gátlók) állnak rendelkezésre. Kiegészítő kezelésként a gyógyszeres terápia mellé manapság gyakran ajánlanak az orvosok többféle alternatív módszert is. Ezek például a zene-, fény-, aroma- vagy állatterápiák, amelyek mindegyike oldja a szorongást, enyhíti a stresszt, megnyugtatja a beteget. Kiegészítésként meleg fürdőt és fizikai aktivitást is ajánlanak.
Tudóstalálkozó Krakkóban
Az Alzheimer-kórt és a hozzá hasonló tüneteket produkáló demenciát világszerte számtalan tudományos intézet, szervezet kutatja, amelyek munkatársainak képviselői kétévenként nemzetközi Alzheimer-konferenciákon vitatják meg tapasztalataikat és eredményeiket. A sorrendben 36. világkonferenciára jövőre, 2024. április 24–26-án kerül sor a lengyelországi Krakkóban. Rendezője a Lengyel Alzheimer Szövetség. A konferencia programjának központi magja a WHO demenciával kapcsolatos globális cselekvési terve, amely hét területre fókuszál. Ezek a betegség tudatosítása, a megelőzés szerepének erősítése, a korai diagnosztizálás, az intenzív kutatás, a betegek gondozása és kezelése.
Kilencvennél több hibásan működő gén
Az angol BBC-nek nyilatkozó Julie Williams professzor – aki hosszú évek óta kutatja az Alzheimer-kór ellenszerét – elmondta: szerinte 2040-re lesz már az orvostudománynak hatékony kezelési módszere a demenciával járó állapotok leggyakoribb megnyilvánulásaira. A cardiffi egyetemen kutató tudóscsapat ez idáig már kilencvenkét olyan gént azonosított az emberi DNS-ben, amely nagyobb mértékben növelheti a demencia kialakulásának a veszélyét. A professzor csapatával már három évtizede foglalkozik az Alzheimer kór kutatásával és ennyi idő alatt, különösen az utolsó évtizedben, már óriási információmennyiség halmozódott fel az ismerettárukban. Ezt a tudást most, a génterápia robbanásszerű fejlődését kihasználva, egyesíteni lehet és alkalmazni kell a célzott vizsgálatoknál. Az ismeretek egyúttal irányt is mutathatnak a hibák megtalálásához. Williams professzor szerint – akárcsak más súlyos, krónikus betegségeknél – nem egyetlen hibás gén öröklődéséről van szó a kór megjelenésének feltételeként, hanem számos genetikai és külső tényező is hozzájárulhat ehhez. Ebből pedig az következik, hogy a betegség tényleges megjelenését több ponton is akadályoztatni, késleltetni, szerencsés esetben talán elkerülni is lehetne. A tudomány és ezzel a kezelendő betegek szempontjából is nagyon biztató lehet az a feltételezés, hogy kevesebb, mint húsz éven belül, úgy 2040 tájékán már valószínűleg az orvostudomány rendelkezésére állnak már azok a gyógyszerek, amelyek sikeresen lesznek alkalmazhatók az Alzheimer-kór kezelésében.”
Forrás: Hivatásunk | 2023/3
