Az elhízás prevenciója

0

Az elhízás és következményes megbetegedései fontos népegészségügyi problémát jelentenek hazánkban is. Kezelése komoly szakmai kihívás, ugyanakkor prevenciója eredményesebb lehet. Az elhízott betegekkel leggyakrabban találkozó háziorvosok, más szakorvosok és egészségügyi szakemberek részéről nagy igény van egy viszonylag rövid, áttekinthető, naprakész gyakorlatias útmutatóra.

Részlet Az elhízás kezelése és megelőzése: táplálkozás, testmozgás, orvosi lehetőségek című összefoglaló közleményből.

A táplálkozási tényezők szerepe

Sajnos az elhízás kezelése többnyire nem jelent sikeres vállalkozást, az elhízás megelőzése viszont eredményes lehet. A megelőzése már a születéskor elkezdődik. Az anya genetikája, életmódja, táplálkozási szokásai a meghatározók, később kiegészítve a családi szokások, a környezeti tényezők kockázatnövelő hatásával, annál kifejezettebben, minél fiatalabb korban érvényesülnek ezek a hatások. Ebben az értelemben a fogamzástól számított 1000 napnak van a legnagyobb jelentősége. A prevenciós programoknak ezeket a tényezőket is figyelembe kell venniük.

Csecsemőkorban az anyatejes táplálás hiánya vagy 4–6 hónapnál rövidebb ideje, a szolid ételek korai bevezetése, a túlzott fehérje- és energiabevitel, illetve az első két évben bekövetkező gyors súlygyarapodás jelent rizikót a későbbi elhízásra. A várandós anya elhízása szignifikáns prediktora az utód elhízásának (fetal overnutrition hypothesis), táplálkozása epigenetikai faktorokon keresztül képes előre „programozni” a felnőttkori elhízásra való hajlamot. A metabolikus programozás csecsemőkorban akkor következik be, ha az élet első hónapjaiban túlzott mennyiségű a fehérjebevitel (early protein hypothesis), a szoptatás alatti táplálkozási intervenció pedig befolyásolhatja a programozódást. A gyermek későbbi egészséges táplálkozása jó eséllyel tudja kivédeni a hajlamosító hatás érvényesülését. Fontos tehát a várandós anyák megfelelő táplálkozása, alapvetően az egészséges felnőttek számára javasoltak szerint, szükség szerinti szupplementálással.

Az étkezések során, a korábban felsoroltak mellett, sok olyan egyszerűen betartható tanács adható, amelyek megelőzhetik a szükségletet meghaladó tápanyagbevitelt. Ezeket már gyermekkorban is célszerű alkalmazni, a nevelésbe beillesztve. Például:
– Ne használja az étkezést időhúzásra, hosszabb beszélgetések helyszínéül.
– Terített asztalnál, ízléses környezetben étkezzen, de kerülje az étkezésre csábító helyzeteket.
– Figyeljen arra, mit és mennyit eszik (például otthon, tévénézés közben).
– Lassan egyen, és ne sokat (éhség-jóllakottság skála).
– Különböztesse meg a valódi éhséget az unalom, a stressz, a magány, a bűnbánat stb. előidézte „éhségtől”.
– Ne az étkezés örömét használja a feszültség oldására.
– Ne fantáziáljon kedvenc ételekről, ne csak azért egyen, mert itt az étkezés ideje.
– Ne nassoljon, egyen gyümölcsöt édesség helyett; az éhség egy falat barna kenyérrel vagy zöldséggel elnyomható.
– Igyon sok folyadékot, üdítő helyett ásványvizet.

Könyvtárnyi irodalma van a mediterrán étrendnek, amely a globalizáció miatt mára sokat változott. A hazai sajátosságokra adaptálva könnyen megvalósítható a burgonya heti háromszori, a vörös hús, húskészítmény, baromfi és hal heti kétszeri fogyasztása, az alacsony zsírtartalmú tejtermék napi kétszeri fogyasztása diófélék, magvak mellett. Minden főétkezéskor gyümölcs, kenyér, tészta, kuszkusz, rizs ajánlható. Beleilleszthető a hazai étrendbe az olívaolaj fogyasztása is, amely bizonyítottan előnyösen befolyásolja a vérzsírok profilját, csökkenti az összkoleszterin/HDL-koleszterin arányt, emeli az LDL- és a HDL-koleszterin szintjét. A sokat reklámozott pálma- és kókuszolajok sok telített zsírsavat tartalmaznak, inkább zsírok, mert szobahőmérsékleten megszilárdulnak, egészségvédő hatásuk kétséges. A mentális betegségek prevenciójában is jelentősek a táplálkozási tényezők.

A fizikai aktivitás jelentősége

Az egész életen át végzett, életkorfüggő fizikai aktivitás mennyiségéről már volt szó korábban; fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni, a családi modell itt is meghatározó. A hazai iskolai rendszerben a mindennapos testnevelés bevezetésével az utóbbi években sokat javultak a lehetőségek. Sajnálatos, hogy az ezen kívüli, nem versenyszerű sportoláshoz való hozzáférés nem egyformán biztosított minden gyerek (és persze felnőtt) számára. Szükséges lenne több helyszínen „fittséget felmérő” lehetőség kialakítása. Talán ez kapcsolódhatna az egészségfejlesztési irodák nem mindenütt kihasznált lehetőségéhez. A mozgás igényének felkeltése, a naponta végzett rendszeres testmozgás lehetőségének megteremtése fontos családi és nevelési feladat, amelyet az elhízásra veszélyeztetett gyermekek kiszűrésével és gondozásával kell kiegészíteni. A különféle sportok jól kombinálhatók, és az életkorral ezek prioritása, gyakorisága változtatható. A családon kívül fontos minta az iskola és a lakóközösség is, amelyek prevenciós tevékenységeit koordinálni szükséges. Nagyon fontos már gyerekkorban is a rendszeres, életkorhoz és megterheléshez igazított, megfelelő időtartamú és minőségű alvás biztosítása.

A súlyfenntartás, -megőrzés problémái

Eredményes testsúlycsökkentés, fogyókúra után, ha nagyjából fél év alatt a beteg elérte a kívánt eredményt, plató alakul ki, majd lassú visszahízás kezdődik. Ennek tempója lassabb gyógyszeres terápia mellett, a leglassúbb sebészeti beavatkozás után.  Az elhízás kezelése gyakran eredménytelen. Emiatt unortodox és nem bizonyítékokon alapuló kezeléseket is gyakran kínálnak a rászorulóknak, gyógynövényeket, homeopátiás, étrend-kiegészítő szereket. Az orvosoknak azonban ragaszkodniuk kell a bizonyítékon alapuló terápiákhoz, amelyek megbízhatóak és biztonságosak. Önmagában a számokat, a BMI-értékeket nem szabad misztifikálni. Lehet ezek szerint elhízottnak számító egyén is egészséges, és normális BMI-vel is lehet valaki beteg.

Az „obesogen környezet” hatásának csökkentése

Megoldásokat kell keresni a fejlettebb országokban az élelmezési környezet (food environment) módosítására, hiszen a konyhakész élelmiszerek elterjedése, a kevesebb mozgás ezt igényli. Kormányzati (jogi és adóügyi) intézkedéseket igényel a hozzáadott cukor és só csökkentése, az élelmiszerek, üdítőitalok címkézése (food labelling), ahogy ez Magyarországon is megtörtént már, bár még nem tudjuk, milyen népegészségügyi hozadékkal.

Technikai innovációk

Napjaink technikája széles lehetőségeket kínál. Mód van a mozgás regisztrációjára és elemzésére akcelerométer (gyorsulásmérő), lépésszámláló, de akár mobiltelefon segítségével, az elfogyasztott ételeknek, beleértve a tápanyag-összetételnek a regisztrálására (applikációk és szoftverek formájában). A gyomorba épített elektronikus szenzor jeleket ad, amelyeket az egészségügyi személyzet (orvos) elemez, nyomon követve az étkezések időpontját, snackeket az étkezésre megengedett és nem megengedett periódusokban. Ennek ingerlésével telítettségi érzést lehet kiváltani, csökkentve az étvágyat, az élelmiszer-bevitelt.

Az alapellátás lehetőségeinek kihasználása

Még a leggazdagabb országoknak sincs olyan egészségügyi rendszerük, amely valamennyi elhízott és túlsúlyos egyént teljeskörűen el tudná látni. Elsősorban a megelőzésben van szükség a média segítségére; ez sajnos Magyarországon közel sincs kihasználva, több, kormányzat által támogatott megjelenésre lenne szükség. Az elhízást a hazai orvostársadalmon belül még ma sem tekinti mindenki betegségnek, általában csak egy betegséget megelőző tünetnek. A magyar háziorvosok szakmailag sincsenek megfelelően felkészülve a testsúlymenedzsmentre, hozzáállásuk, felkészültségük, gyakran saját alkatuk befolyásolja tevékenységüket. Az elhízáshoz vezető évtizedes folyamat gyakran a háziorvos szeme előtt zajlik le, aki tétlen szemlélője a testsúlynövekedésnek, az ennek hatására kialakuló metabolikus betegségeknek, halogatva vagy elmulasztva az időbeli beavatkozást. Néhány egyszerű kérdés a táplálkozási szokásokkal és a napi fizikai aktivitással kapcsolatban sok információ forrása lehetne. A sport mint gyógyszer témában az elfoglalt háziorvos számára megszívlelendő, hogyan biztassa a beteget, ha csak két perce van: a fizikai aktivitás jelentőségét foglalja össze, adjon ajánlást, ismertesse a hasznos forrásokat, úgymint lépésszámláló, közösségi lehetőségek, weboldalak, videók, fotelban végezhető gyakorlatok, fitneszszakemberek elérhetőségei. Ha van öt perce a tanácsadásra, akkor a beteg hajlandóságának, az akadályok, a fizikai aktivitás elképzelhető fajtájának megbeszélését követően el kell magyaráznia az adott betegségben vagy annak kockázata esetén a sport előnyeit, és megbeszélni, hogyan tudná azt beépíteni a beteg a mindennapjaiba.

Az Egyesült Királyságban az utóbbi évtized egyik nagy és eredményes kezdeményezése volt a Counterweight Programme, képzett szakszemélyzet (dietetikusok, betegoktatók), orvosok, praxisnővérek vagy az ott önállóan dolgozó „nurse practitioner”-ek bevonásával. Hazánkban is zajlott már ilyen program az Irányított Betegellátási Rendszer keretében, de kisebb létszámban és csak 2 éves futamidőben, de rövid távon jó eredményekkel. A magyar alapellátás nem halogatható reformjában erre a „praxisközösségek” tudnának keretet biztosítani.

Forrás: Orvosi Hetilap 

Leave A Reply

WP2Social Auto Publish Powered By : XYZScripts.com