Az elmúlt évtizedek D-vitaminnal kapcsolatos kutatásainak előterében a hormon csontrendszeren kívüli hatásai álltak. A vizsgálati eredmények azt mutatják, hogy a megfelelő D-vitamin-státusz elengedhetetlen szinte valamennyi szövet és szerv élettani működéséhez. Hiányát összefüggésbe hozták metabolikus-, immunológiai-, fertőző-, szív-érrendszeri és daganatos megbetegedésekkel egyaránt.
A nagyszámú vizsgálat ellenére a mai napig nem egyértelmű ugyanakkor az optimális D vitamin-ellátottság pontos meghatározása, illetve a gyógyszeres D-vitamin-pótlás helye a primer- és szekunder prevencióban, valamint az egyes betegségek kezelésében. A bizonytalanság egyik legfontosabb oka a rendelkezésre álló adatok rendkívüli heterogenitása. Az egyes kutatások jelentősen különböznek többek közt a vizsgált populációk összetételében, az alapbetegségben, a D-vitamin-státuszban az esetleges intervenció típusában és a vizsgált végpontokban. Az ellentmondások feloldásához az optimális D-vitamin-státusz meghatározását egyre több kutató kötné a mortalitáshoz, mint kemény végponthoz. A Magyar Belgyógyász Társaság közleménye összefoglalja a D-vitamin-hiány és a betegségspecifikus valamint összmortalitás kapcsolatát feldolgozó legfrissebb eredményeket.
A rosszabb D-vitamin-státusz összefüggését a nagyobb morbiditással és mortalitással az elmúlt 30 évben megjelent legtöbb epidemiológiai vizsgálat támogatta. Az ok-okozati összefüggés kérdése a vizsgálatok obszervációs jellegéből adódóan azonban többnyire tisztázatlan maradt.
A D-vitamin-pótlás csontrendszeren kívüli végpontokra gyakorolt hatásait feldolgozó tanulmányok száma exponenciálisan emelkedik, már a témában közölt metaanalízisek száma is több százra rúg. A vonatkozó irodalmat nemcsak annak mennyisége, hanem a megjelent közlemények heterogenitása miatt is heroikus feladat áttekinteni. Jelentős eltérések vannak az alkalmazott D-vitamin készítményekben (D2- vagy D3-vitamin, egyéb aktív analógok), azok dózisában, a vizsgálat időtartamában, a vizsgálati népesség összetételében, a kezdeti- és az intervenciót követő Dvitamin-státuszában. Tovább nehezíti az értelmezést, hogy még a hasonló témában – pl. kardiovaszkuláris morbiditás – megjelent kutatások is sokszor jelentősen eltérő végpontokat vizsgálnak.
Daganatos halálozás
Több tanulmány alapján úgy tűnik, hogy a D-vitaminpótlás mortalitáscsökkentő hatása legalább részben a daganatos betegségek okozta halálozás csökkenésén keresztül jön létre.
Számos obszervációs eredmény született, különösen a vastagbélrákkal kapcsolatban, amelyek javuló D vitamin-ellátottság mellett a daganatok csökkenő incidenciáját mutatták. Az intervenciós vizsgálatok nagy részében ugyanakkor a D-vitamin-kezelésnek nem volt kimutatható hatása a daganatos betegségek előfordulására, bár feltehetőleg egy ilyen irányú hatás kimutatásához több évtizedes követésre lenne szükség.
D-vitamin-pótlás mellett ugyanakkor több tanulmány és metaanalízis is csökkent daganatos halálozást igazolt a már kialakult tumorok esetén. A mortalitáscsökkenés nem kicsi, akár 13–15% is lehet. Egy frissen megjelent, 2022 júniusi elemzés szerint ez a hatás elsősorban napi adagolás mellett jelentkezik, míg szabálytalan időközökben alkalmazott nagy dózisú kezelés mellett kevésbé jelentős.
COVID-fertőzéshez társuló halálozás
A D-vitamin státusz összefüggése a légúti infekciókkal, illetve a D-vitamin-kezelés pozitív hatása a fertőző betegségek kimenetelére többszörösen igazolt. Ennek megfelelően a COVID-pandémia során a kalcifediol-pótlás, mint lehetséges intervenció gyorsan az érdeklődés középpontjába került. A kezdeti obszervációs adatok igen bíztatóak voltak. Az intervenciós vizsgálatok száma egyelőre nem elégséges a kérdés eldöntéséhez, de az előzetes adatok azt mutatják, hogy a D-vitamin-pótlás csökkenti a COVID-infekció kockázatát, illetve jelentősen javítja a fertőzés kimenetelét, ideértve a halálozást is.
Az eddig megjelent kb. 20 randomizált intervenciós vizsgálatban jellemzően nagy dózisú, telítő adagú Dvitamin-kezelést alkalmaztak. Az eredmények alapján a korai D-vitamin-kezelés akár 50%-kal csökkentheti a kórkép halálozását. Ennek megfelelően hazánkban is számos kórházi protokoll tartalmazza a rutinszerű D vitamin-telítést és kezelést a COVID-fertőzöttek ellátásában.
Egyéb eredetű halálozás
Az obszervációs vizsgálatok pozitív eredményei komoly reményeket keltettek a D-vitamin-kezelés kardiovaszkuláris rizikót csökkentő hatásával kapcsolatban. Szintén számos pozitív eredmény született kritikus állapotú, intenzív osztályon kezelt betegek körében. Ezeket az eredményeket azonban randomizált körülmények között nem igazán sikerült reprodukálni. Bár néhány intervenciós vizsgálatban beszámoltak a D-vitamin-pótlás szívelégtelenség tüneteit javító hatásairól, a legtöbb tanulmány és metaanalízis nem talált pozitív hatást a kardiovaszkuláris mortalitással kapcsolatban. Bár D-vitamin-pótlás mellett a kritikus állapotú betegek hospitalizációja, illetve légzéstámogatási igénye rövidebb volt, a mortalitás tekintetében ebben a betegcsoportban sem igazolódott szignifikáns különbség.
Következtetések
A D-vitamin-pótlás egyes betegségekre gyakorolt specifikus hatásaival kapcsolatban sok az ellentmondásos eredmény. A jobb D-vitamin-státusz és alacsonyabb mortalitás összefüggését ugyanakkor az irodalmi adatok döntő többsége támogatja, ideértve a legfontosabb randomizált vizsgálatokat is. Ugyanakkor az is egyértelművé vált, hogy a D-vitamin-pótlás csak akkor fejti ki előnyös hatását, ha D-vitamin-hiányban adjuk. Annál nagyobb ez az előnyös hatás, minél súlyosabb hiány állapotában alkalmazzuk. Ez nem meglepő egy olyan vegyület esetében, ami a legősibb szteránvázas hormon – a D-hormon (aktivált D-vitamin) – előanyaga.
Az eddigi adatok alapján, Magyarországon, ahol tél végére a népesség nagyobbik hányada D-vitamin hiányos, óriási népegészségügyi jelentősége van a megfelelő D-vitamin-pótlásnak.
Forrás: Magyar Belorvosi Archívum
