A patikában leggyakrabban megfázást enyhítő szereket, fájdalom-, és lázcsillapítókat vehetünk vény nélkül. A vény nélküli gyógyszerek alkalmazásáról nem az orvos dönt, ami azt a benyomást keltheti, hogy ezek a szerek veszélytelenek. Pedig a vény nélküli gyógyszerek sokszor erős hatásmechanizmusú szerek, amelyek dóziskontroll nélkül, vagy tartós fogyasztás esetén árthatnak. A gyógyszertúlfogyasztás kockázatait mutatja be az ÁSZ készülő elemzése, az erről készült cikksorozat első része a recept nélkül elérhető gyógyszerekről szól.
Kisebb-nagyobb tüneteinkkel általában nem szeretünk orvoshoz fordulni. Reméljük, hogy egy lázcsillapítóval túl leszünk rajta, amúgy is tartunk az egészségügytől, és nem szívesen maradunk ki a munkahelyünkről sem. De az is előfordulhat, hogy éppen egy gyógyszerreklám hatására „fedezünk fel” magunkon egy-egy tünetet.
Ha azonban a vény nélküli gyógyszerek alkalmazása napi rutinná válik, vagy nem tartjuk be az alkalmazási előírásokat, azzal súlyosan veszélyeztetjük az egészségünket.
Miért veszélyes?
Az ÁSZ elemzése rámutat, hogy a vény nélküli gyógyszerkészítmények dóziskontroll nélküli fogyasztása, vagy rendszeres alkalmazása nagyon jelentős egészségügyi kockázatot hordoz. Már egy egyszerű orrcsepp is valódi fizikai gyógyszerfüggőséget okozhat, és tipikus panasz a láz és fájdalomcsillapítók túlhasználata esetén a gyomorkárosodás, gyomorfekély, vagy a májelégtelenség. Ezt, az ÁSZ elemzés során elkészített szakértői interjúk is megerősítik.
„Betegnek lenni drága” – Ki fizeti meg a költségeket?
Az ésszerűtlen gyógyszerfogyasztás nem csak a családi költségvetést terheli meg: a túlfogyasztás egészségügyi következményeinek kezelése végül a társadalombiztosításra hárul. Tehát mindannyian fizetünk azért, ha felelőtlenül alkalmazzuk ezeket a gyógyszereket.
Óriási összegek mennek el gyógyszerreklámra
Az ÁSZ elemzése a vény nélküli gyógyszerfogyasztás egyes háttértényezőit is feltárja. Jól látszik, hogy a gyógyszeripar erőteljes marketing-tevékenységet folytat: a tévében minden negyedik reklámszpot gyógyszerreklám, a reklámérték és a reklámidő több, mint húsz százaléka egészségügyi reklám. Egyes kutatások szerint Magyarországon más országokhoz képest, lakosságarányosan legalább háromszor többet fordítanak a gyógyszercégek gyógyszerreklámokra.
A betegek számos esetben úgy keresnek a gyógyszertárban egy készítményt, hogy csak a tetszetős reklámra emlékeznek, de nincsenek tisztában azzal, hogy milyen panaszra való a készítmény, vagy hogy annak mi a neve.
A reklám, ami megtéveszt
Az is előfordulhat, hogy a gyógyszerreklámok megtévesztő információt nyújtanak és olyan hatást ígérnek, amelyet semmilyen klinikai eredmény nem támaszt alá. Az ÁSZ elemzése feldolgozza a fogyasztók megtévesztésének eseteit is.
Nem vagyunk eléggé egészségtudatosak?
Nagy szerepe van annak is, hogy milyen az általános egészségműveltség szintje és mi az attitűd a gyógyszerekkel kapcsolatban. Mivel a magyarok nem szívesen fordulnak orvoshoz, előtérbe kerülnek az öndiagnózis és öngyógyítás stratégiái, amihez hozzájárulhat, ha az emberek úgy érzik, nem „eshetnek ki a munkahelyről”.
Mindez, a reklámok hatásával együtt, már veszélyes lehet.
Mit tehetünk?
Jelentős előrelépés lehet, hogy az öngyógyszerelés kultúráját felváltsa a megelőzés és az egészségmegőrzés kultúrája. Olcsóbb a rendszeres sport és a természetes eredetű élelmiszerek fogyasztása, mint a tüneteink kezelése agresszív hatásmechanizmusú szerekkel. Ez egészségünket és pénztárcánkat is kíméli. A betegnek és a gyógyszerésznek egyaránt figyelnie kell arra, hogy milyen adagolásban és milyen más szerekkel együtt alkalmazunk egy-egy gyógyszert. Hiszen a gyógyszerek nem csak önmagukban, hanem más gyógyszerekkel, étrendkiegészítőkkel kölcsönhatásba lépve is veszélyeztethetik az egészségünket. Fontos azt is tudatosítanunk, hogy a reklám és a marketing sokszor manipulatív.
A cikksorozat további részeiben többet tudhat meg az étrend-kiegészítők alkalmazásáról és a reklámok szerepéről – írja az Állami Számvevőszék.
Dr. Pálmai Gergely felügyeleti vezető
Dr. Vargha Bálint projektvezető, osztályvezető
Forrás: Állami Számvevőszék
