Kardiológiai rehabilitációra azoknak van szüksége, akiknek olyan szívbetegségük van, amely rövidebb-hosszabb ideig lehetetlenné teszi eredeti tevékenységük folytatását.
Milyen tevékenységeknek kell szerepelniük a rehabilitációs programban?
A rehabilitáció első formája a fizikai rehabilitáció volt, és a fizikai tréning manapság is a legelterjedtebb módja az ilyen irányú tevékenységnek, a beteg rehabilitációjának. A fizikai tréningen túlmenően a pszichés rehabilitáció is segítheti a betegeket eredeti tevékenységük visszaállításában, ill. a nagyobb beavatkozásokat (pl. szívműtét) követő szorongás oldásában. Az általános pszichotherápián túlmenően speciális pszichológiai beavatkozás csak azon betegeknél indokolt, akiknél ennek szükségszerűsége a megkezdett rehabilitációs tevékenység során felmerül.Tágabb értelemben a rehabilitáció fogalmába tartozik – mint másodlagos megelőzés – az egészséges életvitel alapelveinek megismertetése, valamint az egyén veszélyeztető tényezőinek befolyásolása (dohányzás, egészségtelen táplálkozás stb.) is.
Mikor eredményes a rehabilitáció?
A rehabilitáció eredményessége mérhető egy betegcsoport életkilátásainak javulásával, az újabb szívinfarktusok számának csökkenésével. Az egyén szempontjából a program hatékonysága a fizikai terhelhetőség növekedésével, az életminőség javulásával jellemezhető, és akkor tekinthető teljesnek, ha a program befejezése után a beteg eredeti tevékenységét folytatja, beleértve eredeti munkakörének betöltését is. Összefoglalóan elmondható: a szívbetegek rehabilitációja abból a terápiás gyakorlatból alakult ki, hogy a klinikai tapasztalat igazolta a szívinfarktusos betegek korai mobilizálásának ártalmatlanságát.
