A mielőbbi szívkatéteres beavatkozás fontossága akut szívinfarktusban

Régóta tudjuk, hogy a szívinfarktusos betegek akkor járnak legjobban, ha a mellkasi fájdalom kezdetéhez képest minél előbb jutnak szívkatéteres laborba, ahol az elzáródott koszorúér megnyitása megtörténhet. Az idő előrehaladásával  egyre nagyobb szívizom pusztulás alakul ki, 12-24 óra után már kérdéses, hogy van- e további megmenthető szívizom. 

Kristina Laut 2013-ban tette közzé egy nemzetközi kongresszuson eredményeit: azt vizsgálta, hogyan aránylik a minél koraibb koszorúér-megnyitási kísérlet a betegek infarktus utáni munkába állásához, illetve korai nyugdíjazásához.

A vizsgálat alapját képező információk a dán nemzeti nyilvántartásból származtak. Összesen 4061 67 évnél fiatalabb beteget vizsgáltak, akik 1999. január 1. és 2011. december 1. között szívinfarktus miatt koszorúér-tágításon estek át. 4 illetve 8 év után elemezték az adatokat. 4 évvel a beavatkozást követően a betegek 91%-a visszatért a munkába. 8 év elteltével 29%-uk nyugdíjba vonult.

A különböző zavaró faktorok kiigazítását követően láthatóvá vált, hogy a 120 percnél hosszabb késedelmi idővel ellátott betegek később tértek vissza a munkába illetve hamarabb mentek nyugdíjba, mint a 120 percnél rövidebb idő alatt kezelt társaik. A szerző elmondása szerint a 4 éves követési időszak alatt 14%-uk a késedelmes ellátás miatt maradt hosszabb ideig távol a munkától, 8 éves időszak alatt a késedelmi idő miatt 21%-kal növekedett a nyugdíjba vonulások száma is.

Mi ebből a tanulság számunkra? Szívinfarktus gyanúja esetén – minden kiváltó inger nélküli erős mellkasi szorító fájdalom nehézlégzéssel, verítékezéssel – azonnal hívjunk mentőt, hogy az egészségügyi személyzetnek minél előbb lehetősége legyen felismerni betegségünket. Csak ekkor van esélyünk arra, hogy időben szívkatéteres laborba kerüljünk egy zajló infarktussal. A korai segítség szívizommentést jelent: minél kisebb szívinfarktussal megússzuk, annál jobbak az életkilátásaink és a várható életminőségünk is.