Kristie Long Foley közegészségügyi kutató az egyesült államokbeli Wake Forest Egyetem professzora. Főleg egészségügyi és népegészségügyi tudományos módszerek, stratégiák és ismeretek gyakorlati alkalmazásával foglalkozik, munkássága kiemelkedő szerepet játszik a dohányzással kapcsolatos kutatások és intervenciók magyarországi megalapozásában és kidolgozásában. Az ELTE új díszdoktorával Urbán Róbert egyetemi tanár, az ELTE Személyiség- és Egészségpszichológia Tanszék oktatója beszélgetett.
Forrás: ELTE PPK
Hogyan lesz tanácsadó pszichológusból népegészségügyi szakember és az implementáció tudományának vezető alakja?
Egy Alzheimer-kórral foglalkozó speciális ellátóegység igazgatója voltam, irányítottam a 44 ágyas hosszú távú gondozási intézmény minden tevékenységét, miközben tanácsadó pszichológusként a gondozókat is segítettem. Észrevettem, hogy egyes szervezeti irányelvek és állami és szövetségi törvények nincsenek összhangban az életvégi életminőség és az autonómia maximalizálásával. Láttam azt is, hogy egyes, bizonyítékokon alapuló stratégiákat nem használnak ki kellőképpen vagy nem következetesen alkalmaznak a mentális és fizikai egészség előmozdítására. A személyzet rosszul volt megfizetve, ami munkahelyi teljesítményproblémákhoz vezetett. Kíváncsi lettem, miképpen honosíthatjuk meg a bizonyítékokon alapuló gyakorlatokat, és milyen szervezeti és rendszerszintű tényezők járulnak hozzá a megvalósítás sikeréhez az egészségügyben. Elhatároztam, hogy visszaülök az iskolapadba, és a PhD-képzésen azt fogom tanulmányozni, hogy a szervezetek és a szakpolitikák hogyan befolyásolják a népesség egészségét és az egészségügyi ellátást. Az implementációs tudomány kutatójaként
azt vizsgálom, hogyan lehet a kutatás eredményeit a gyakorlatba és a politikába átültetni.
Mennyire volt nehéz nőként jelen lenni az akadémiai életben? Milyen változásokat tapasztalt ezen a területen?
A Wake Forestnél betöltött első jelentős pozíciómban én voltam az egyetlen nő, aki tudományos programot vezetett a rákközpontban. Férfi kollégáim rendkívüli módon támogattak, és mindig a legnagyobb tiszteletet mutatták szakmai és stratégiai elképzeléseim iránt. Szerencsém volt, hogy a Wake Forestre kerülhettem, egy olyan orvosi egyetemre, ahol nagyra értékelik a nők tudományos tevékenységét, és támogatják a vezetői szerepüket. 2021-ben elnyertem a Hedwig van Ameringen Executive Leadership in Academic Medicine (ELAM) ösztöndíjat. Az ELAM egy éven át részmunkaidős támogatást nyújt az orvosi, fogorvosi, népegészségügyi és gyógyszerészeti iskolák női oktatói számára a mai, összetett egészségügyi környezetben való vezetéshez szükséges szakmai és személyes készségek fejlesztéséhez. Ebben a rendkívül szelektív ösztöndíjban évente körülbelül 60 nő részesülhet. Hálás vagyok és kiváltságosnak érzem magam, hogy olyan szervezetben dolgozhatom, amely értékeli és támogatja a nőket a tudományos életben.
Mit tart eddigi munkája legfontosabb eredményének?
Egyértelműen a Magyarországon és Romániában végzett közös dohányzás-ellenőrzési kapacitásépítési kutatásunkat. Több mint 80 egyedi publikáción, három könyvön és több mint 100 nemzetközi tudományos előadáson vagyunk túl,
munkánk látható hatással van a népegészségügyre és az egészségügyre, kollégáim pedig, akikkel közel 20 éve dolgozom együtt, továbbra is támogatják az ügyet.
Melyek a legfontosabb eredmények és megválaszolatlan kérdések napjainkban az implementáció tudományában?
A legjelentősebb vívmány szerintem a megvalósítási keretrendszerek nagy száma, amelyek a bizonyítékokon alapuló orvoslás és a közegészségügyi gyakorlat valós környezetbe való átültetésének irányítására használhatók. Emellett mára egyértelműen felismerték az implementáció és a diszemináció tanulmányozásának értékét, amely az innováció lényeges velejárója. Két kritikus kérdés továbbra is fennáll: (1) hogyan mérjük az implementáció sebességét – jelentős mennyiségű munka világít rá arra, hogy mennyi időbe telik, amíg a bizonyítékok átkerülnek a gyakorlatba, de kevés figyelem fordul arra, hogyan gyorsítható fel az ütemezés; és (2) a fenntarthatóság – amíg a programokat, beavatkozásokat stb. kizárólag külső finanszírozással hajtják végre, alapvető belső változások nélkül, addig a fenntarthatóság megfoghatatlan. Erőfeszítéseinket arra kell összpontosítani, hogy már a kezdetektől fogva a fenntarthatóságot tervezzük, és az egyéneket korán bevonjuk a fenntarthatóság közös megteremtésének folyamatába.
Min dolgozik jelenleg, és mik a tervei a jövőre nézve?
Jelenleg a Rákkontroll Implementációs Tudományos Központ vezető kutatójaként a klinikai kollégákkal partnerségben az implementáció tudományának fejlesztésén dolgozom. Ez a központ a pályakezdő kutatók kapacitásépítésére is összpontosít. Egy betegközpontú eredménykutató intézet (Patient-Centered Outcomes Research Institute) vezető kutatója is vagyok, az intézet célja olyan infrastruktúra és folyamatok kialakítása, amelyek a bizonyítékokon alapuló orvoslás végrehajtását támogatják az egészségügyi rendszerben. Vezetek továbbá egy posztdoktori képzési programot a rákmegelőzés és -ellenőrzés területén, és vezető vagy társvezető szerepet töltök be számos más kulcsfontosságú kezdeményezésben is. Továbbra is
a bizonyítékokon alapuló rákellenes stratégiák érvényesítéséért fogok dolgozni
az egészségügyi ellátásban, és az implementációért felelős tudósok következő generációjának mentorálására és képzésére helyezek nagy hangsúlyt.
Forrás: ELTE PPK
