A 2-es típusú cukorbetegség laboratóriumi határértékének csökkentését javasolja egy angol tanulmány, mert az 50 évesnél fiatalabb nőknél aluldiagnosztizált a cukorbetegség – írja az Orvostovábbképző Szemle Online.
Az október 2-6. között Hamburgban megrendezett Annual Meeting of the European Association for the Study of Diabetes (EASD) konferencián mutatták be először azokat a kutatási eredményeket, amelyeket később a Diabetes Therapy folyóirat is megjelentetett. A Dr. Adrian Heald (Salford Royal Hospital, Egyesült Királyság) és munkatársai által készített vizsgálat fő ajánlása, hogy az 50 év alatti nők esetében csökkenteni kellene a 2-es típusú cukorbetegség (T2D) diagnózisának HbA1c küszöbértékét, mivel a menstruáció okozta természetes vérveszteség befolyásolhatja a vércukorszint-szabályozást. Az országos kiterjedésű diabétesz szűrések eredményeinek elemzése azt mutatta, hogy a fiatalabb, 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő nőknél a jelek szerint magasabb a halálozási arány, mint a férfiaknál. A háttérben meghúzódó mechanizmusok továbbra is tisztázatlanok. Az azonban ismert, hogy a nőknél átlagosan később diagnosztizálják a T2D-t, mint a férfiaknál. A mostani új tanulmányban a szerzők azt vizsgálták, hogy ehhez a megkésett diagnózishoz hozzájárulhat-e a menstruációs vérveszteséggel összefüggő hemoglobincserélődés miatti nemek közötti különbség a glikált hemoglobin (HbA1c) szintjében. Ennek hátterében a rövidebb eritrocita (vörösvértest) túlélési idő állhat, ami azt eredményezi, hogy a hemoglobin rövidebb ideig van kitéve a glükóznak, mint a férfiaknál vagy a valamilyen okból nem menstruáló nőknél. Tekintettel arra, hogy a T2D diagnózisának arany standardja a HbA1c értékén alapul, és az életkortól és nemtől függetlenül azonos referenciatartomány van érvényben, miközben valószínűleg a premenopauzában lévő nők esetében a T2D-re vonatkozó, kissé alacsonyabb érték lenne megfelelő. Ennek hiánya potenciálisan a T2D aluldiagnosztizálásához vezethet a nőknél, és sok esetben elszalasztott korai beavatkozási lehetőségeket eredményezhet például kardiovaszkuláris szövődmények esetében.
Az eredmények szerint 50 éves korban a nők átlagos HbA1c-szintje körülbelül öt év “lemaradásban” volt a férfiakétól. Az adatok azt is kimutatták, hogy az 50 év alatti nők HbA1c-szintje átlagosan 1,6 mmol/mollal (az átlagérték 4,7%-ával) alacsonyabb volt, mint a férfiaké, míg az 50 éves és idősebb egyéneknél ez a nemek szerinti különbség elenyésző volt. Ezek a számok a gyakorlatban azt jelentik, hogy 48 mmol/mol HbA1c diagnosztikai határértéknél az 50 évesnél fiatalabb populációban 50%-kal kevesebb nőnél lehetett T2D-t diagnosztizálni, mint férfiaknál, az 50 év feletti népességben pedig a férfiakhoz képest 20%-kal kevesebb nőnél diagnosztizáltak 2-es típusú cukorbetegséget. Ezeket az eredményeket a 2. betegcsoportból származó eredmények igazolták.
A fenti eredmények alapján a tanulmányban a szerzők arra vonatkozóan végeztek becsléseket, hogy ha a 2-es típusú cukorbetegség diagnózisának küszöbértékét a jelenlegi HbA1c-értékről (48 mmol/mol) 4,2%-kal 46 mmol/mol-ra csökkentenék, annak milyen hatásai lennének az 50 év alatti nők populációjára.
Ez az elemzés azt mutatta, hogy csak Angliában további 35,3 ezer, jelenleg nem diagnosztizált nőt minősítenének át 2-es típusú cukorbetegnek, ami 17%-kal több lenne, mint a jelenleg nyilvántartott 208 ezer 50 év alatti T2D-s női beteg. Ezeknél a nőknél ezután életmódváltást lehetne eszközölni, és meg lehetne kezdeni a cukorbetegség kezelését, ami rövid és hosszú távon egyaránt jelentősen javítaná az egészségi állapotot, csökkentené a szövődmények kialakulásának kockázatát – írja a lap.
Forrás: otszonline.hu
