Az Ápolók Nemzetközi Tanácsa (International Council of Nurses, ICN) a modern ápolás alapítója, Florence Nightingale születésének évfordulója tiszteletére 1974-ben választotta május 12-ét az Ápolók Nemzetközi Világnapjának, melyet 1982-től Magyarországon is megtartanak.
Florence Nightingale kortársa volt hazánk kiemelkedő ápolója, Kossuth Zsuzsanna, az ő nevéhez fűződnek az Országos Nőegyleten belül létrejövő Betegápolónői Egyletek is, amelyeknek tagjai aktívan részt vettek a kórházak munkájában.
Az ápolás, mint hivatás
A betegápolási tevékenység a rászoruló segítése mindabban, amit saját maga tenne meg, ha meglenne hozzá a megfelelő képessége, tudása, ereje.
Hagyományosan olyan tulajdonságokat társítunk ehhez a hivatáshoz, mint az empátia, a türelem, a nyugalom, a nyitottság. E hivatást választókkal szemben elvárás a felelősségteljesség, felkészültség, legyenek jó partnerei az orvosnak és a betegnek egyaránt, tudjanak csapatban dolgozni, és ha kell, hideg fejjel helyes döntéseket hozni. Fontos a kommunikációs készség, elengedhetetlen az érzelmi stabilitás. Szellemileg és fizikailag jó formában kell lenni, megfelelő elméleti és gyakorlati tudással kell rendelkezni.
A hospice ellátás a hosszabb lefolyású, gyógyíthatatlan, főként daganatos betegségben szenvedő személy gondozása, testi, lelki ápolása, életminőségének javítása, szenvedéseinek enyhítése, a teljes fájdalomcsillapítás és emberi méltóságának megőrzése belátható időn belül bekövetkező haláláig. A hospice ellátás magában foglalja a haldokló beteg hozzátartozóinak segítését a beteg ápolásában, illetve lelki gondozásukat a betegség és a gyász időszakában.
Az ápolásban résztvevő munkacsoport különböző szakmai képzettségű tagjai (szakápolók, gyógytornászok, logopédusok, oktatók) komplex testi, pszichés, szociális támaszt tudnak nyújtani.
Forrás: Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara YouTube / Neak
