A megfelelő vérnyomáscsökkentéssel, és a célérték elérésével a stroke kialakulásának kockázata 35-40%-kal, az akut miokardiális infarktus 20-25%-kal és a szívelégtelenség kialakulásának esélye pedig 50-55%-kal csökkenthető. Napjainkban a magas vérnyomással szenvedő betegek kezelésekor a vérnyomás értékének csökkentése, a célérték elérése mellett az egyénre szabott kardiovaszkuláris rizikó maximális csökkentése a cél.
A hypertonia gyógyszeres kezelésének megválasztásakor az esetek zömében két vagy több vérnyomáscsökkentő szer, gyógyszer-kombináció együttes alkalmazása szükséges a megfelelő vérnyomáskontroll eléréséhez. Ezek a gyógyszer csoportok különböző módon hatnak. Kifejthetik hatásukat közvetlenül a szívre, a verőerek hajszálérrendszere előtti szakaszára, de hathatnak a vesék, vagy a víz- és sóháztartás befolyásolása útján is.
Vérnyomáscsökkentő hatása van a béta-blokkolóknak, a kalcium-antagonistáknak, az ACE-inhibitoroknak és a vizelethajtóknak.
Béta-receptor blokkolók
Stressz esetén a szimpatikus idegrendszer idegvégződéseiben adrenalin, noradrenalin, és hasonló anyagok szabadulnak fel, melyek szapora szívműködést, izzadást, vérnyomás emelkedést okoznak. Ha ez sokáig tart, tartós terhelést jelent a keringés számára, amely komolyabb következményeket okozhat. A béta-blokkolók hatására csökken a szívfrekvencia, nő az oxigénellátás, tágulnak az erek, és ezen hatások eredményeképpen a vérnyomásunk is csökken.
Ma az egyik leggyakrabban alkalmazott gyógyszercsoportot a béta-receptor blokkolók jelentik, melyek a hypertonia betegség minden formájának kezelésére alkalmasak, de különösen kedvezően adhatók például az ischaemiás szívbetegséghez, pangásos szívelégtelenséghez, 2-es típusú cukorbetegséghez, migrénhez. Vérnyomáscsökkentő hatásukat a lassú, tartós adagolás során fejtik ki.
A béta-receptor blokkolókat elsősorban a fiatal és középkorú betegek magasvérnyomás-betegségének a kezelésére alkalmazzák.
Kalcium-antagonisták
A kalcium a sejt ingerületvezetésének fontos része, mely az izmok működésében játszik jelentős szerepet. A kalcium-antagonisták, vagy kalciumcsatorna-gátlók megakadályozzák a kalcium sejtbe jutását, ezáltal értágulat jön létre. Mivel az erek kitágulnak, csökken a szív terhelése és csökken a vérnyomás is.
A hosszú hatású kalcium-antagonisták eredményesen alkalmazhatók a hipertónia kezelésében. Vizsgálatok utalnak arra is, hogy a kalcium-antagonista hatású szerek szedése az érelmeszesedés előrehaladásának csökkenését eredményezik.
Egyes kalcium-antagonista gyógyszerek speciális kiszerelésben szétrágva vagy spray formájában gyorsabban felszívódnak és a vérnyomást azonnal csökkentik.
ACE-inhibitorok
Az ACE-gátlók (angiotenzin-konvertáló enzim gátlók) a harmadik nagy vérnyomáscsökkentő gyógyszercsoport, amely megakadályozza a szívizom funkciójának romlását – különösen infarktus után – vagyis csökkenti a szívizom káros szerkezeti átalakulását.
Az angiotenzin II az angiotenzin receptorokon keresztül fejti ki a hatását. Ha ennek a szervezetben lévő érösszehúzódást okozó anyagnak a működését, előállítását akadályozzuk, annak következménye az értágulat létrejötte, a szív terhelésének és a vérnyomásnak a csökkentése. Továbbá az ACE-gátlók csökkentik a nátrium és a víz visszaszívódását a bélben és a vesében.
Vizelethajtók
A vízhajtók a vérnyomáscsökkentő gyógyszerek hatását fokozzák, erősítik. A vizelethajtó gyógyszerek megnövelik a kiválasztott vizelet mennyiségét, de elsősorban a sókiválasztást fokozzák közvetlenül. Azt a konyhasómennyiséget, amit a vese a szervezet testnedveiből a vizelettel kiürít. A magas vérnyomásban szenvedőknél a vízhajtók szedésével apránként kiürül a szervezetből a sómennyiség, vagyis a betegek ezt a gyógyszert is vérnyomáscsökkentőként kapják. A vizelethajtókat leggyakrabban még a szíveredetű vizenyő (ödéma) megszüntetésére is használják.
A vizelethajtók szedésekor fontos a fokozott folyadékbevitel, mert ha nem jut elég folyadék a szervezetbe, a gyógyszer se tudja megfelelően ellátni funkcióját, valamint kiszáradáshoz vezethet.



