A tartós szomjúság a tartósan magas vércukorhelyzet, állapot jellegzetes tünete/panasza.
Normál veseműködés mellett vesénk általában 10mmol/l feletti vércukortartományban már cukrot ürít vizeletünkbe. Ezzel nem csak cukrot (és ezzel energiát), de vizet, sok vizet is veszítünk. A kiinduló ok a magas vércukor, ennek következménye a cukorvizelés, ami magával hozza a vízvesztést, és ennek következménye a szervezet „száradása,” amit a vér összetételének elemzésével agyunk érzékel, és kiadja, a szomjazom, hát igyál parancsot. Az agyban szomjúságközpont működik, az érzékelésre és az ivási parancs kiadására.
Érdekes viszont, hogy ha szépen lassan jutunk egy ilyen helyzetbe, akkor a szomjúságérzésünk nem feltétlenül tudatosul. Van, hogy környezetünkből jelzik csak, hogy miért iszunk olyan sokat, miért járunk mindenhova kulaccsal.
Idős korban (és néhány betegségben) pedig lecsökken szomjúságérzésünk. Ilyen esetben, mire észleljük folyadékhiányunkat, addigra szabályosan félig-meddig kiszáradtunk. Ilyenkor (az esetleges cukorbetegségtől függetlenül is) ellenőrizetté kell tenni a napi folyadékbevitelünket, hogy tényleg megigyuk a 1,5-2 liter átlagos folyadékszükségletünket. Erre nagyszerű módszer, ha reggel egy nagy üvegbe, vagy kancsóba kitöltjük a tervezett mennyiséget. Így a nap végén egyszerűen ellenőrizhető, hogy folyadékfogyasztásunk megfelelő volt-e.
Forrás: Magyar Diabetes Társaság
