Szükségem van-e kardiológiai rehabilitációra? – Válaszol Dr. Németh Ádám kardiológus

0

Az akut koszorúér-történés gyakorisága az életkor előrehaladtával emelkedik, de már a 30-a korosztályban, és elvétve 30 év alatt is jelentős számban fordul elő. Mit tehetünk, ha ez a rettegett kór fenyeget bennünket? A kardiológiai rehabilitáció lehetőségeiről kérdeztük Dr. Németh Ádámota Pécsi Szívgyógyászati Klinika Egyetemi kardiológusát, a Praxis Dr. Zénó munkatársát.

 Mikor kell elkezdeni a kezelést?

Szövődménymentes szívinfarktus után a betegek a 4-6 napos kórházi tartózkodás után hazatérhetnek a kórházból. Ilyenkor eldönthetik, hogy igénybe veszik-e a kardiológiai rehabilitációs intézmények szolgáltatásait, ahol egy három hetes kezelést kapnak orvosok, szakképzett ápolók, gyógytornászok, dietetikusok és pszichológusok segítségével.

Milyen a betegek hozzáállása a korai kardiológiai rehabilitációról?

Sokan nehezen fogadják el, hosszú ideig hezitálnak, nem látják értelmét a kezelésnek. A betegek a szívinfarktus után szembesülnek azzal a ténnyel, hogy akár 6 fajta tabletta együttes szedését kell elkezdeniük. A rehabilitációs kezelés során már megértik, hogy miért van erre szükség, miért kell a gyógyszerek dózisát sok esetben fokozatosan emelni, hogy elérjük az optimális dózist.

 Mi történik a kezelés alatt?

A rehabilitáció egy három hetes komplex program, amely szól az életmódváltásról, dohányosoknál a leszokásról, fizikai rehabilitációról és a gyógyszeres kezelés további optimalizálásáról.  A cél minimálisra csökkenteni az újabb infarktus vagy a további szívproblémák kockázatát. Fokozatosan, egyénre szabottan történik a terápia. A gyógytornászok a fizikai aktivitást, a terhelhetőséget mérik fel, az orvosok ez idő alatt beállítják az optimális gyógyszeres terápiát, felmérik, hogy a közeljövőben szükség van-e valamilyen eszközös beavatkozásra.

Mi várható a kardiológiai rehabilitáció után?

Általában a beteg újból teljes értékű életet élhet. Fontos megemlítenem, hogy ez nagyban függ a páciensek szemléletváltásán, és a terápia alatti aktív közreműködésükkel. A betegeket terelgetnünk kell, hogy a rehabilitáción megszerzett ismereteket ültessék át, alkalmazzák a mindennapjaikban is. Így csökkenthetik pl. azokat a rizikófaktorokat, mint a cukorbetegség.

Ma hazánkban a rehabilitáció döntően fekvőbeteg formában valósul meg. Véleményem szerint egyre nagyobb az igény a korszerűbb, a mindennapi élethez könnyebben igazodó ambuláns rehabilitációra.  Kollégáimmal azon dolgozunk, hogy ezt a lehetőséget közelebb hozzuk a betegeink számára.

 

 

Megosztás

Írjon választ!