Balneoterápia, a kíméletes gyógymód

2

Az elmúlt évtizedekben újra előtérbe kerültek azok a gyógyvizekkel történő terápiás módok, melyek hazánkban a XIX. század végén és a XX. század elején fénykorát élték. Mária Terézia korától egészen a második világháborúig Magyarországon egyedülálló gyógyvízkultúra jött létre, a világszínvonalú kémiai analízis, és az egyetemes ásvány- és gyógyismeretnek köszönhetően.

A balneoterápia, vagyis a gyógyvizekkel és termálvizekkel történő kezelés széles spektrumába tartozik gyógyfürdő, ivókúra, iszapkezelés, vízben végzett gyógytorna és minden olyan kezelés, mely a vízben oldott ásványi anyagok kedvező hatásán alapul. Ezt a tradicionális gyógymódot a gazdag termálforrásaink keltették életre.

A balneoterápia a mozgásszervi megbetegedések mellett, az orvoslás különböző ágaiban, pl. bőrgyógyászatban, nőgyógyászatban, urológiában vagy gasztroenterológiában is növekvő jelentőségű. A gyógyvízkúra alkalmazását szakorvos írja elő, aki figyelembe veszi a beteg általános állapotát, aktuális betegségeit és a balneoterápia ellenjavallatai. A balneoterápiát komplex kezelés részeként alkalmazzák, de esetenként önmagában is elegendő gyógymód. Egy kezelési ciklus minimum 2 hét, de az eredményesség miatt 3-4 hét szükséges a tartós állapotjavuláshoz.

A gyógykezelés szabályai:

  • A kezelés orvosi felügyelet történik.
  • A reggeli és délelőtti órák legalkalmasabbak a fürdésre.
  • A délutáni órákban történő fürdőkezelés az ebéd elfogyasztása után két órával történjen.
  • Meleg fürdő után javasolt fél óra pihenés és a test fokozatos lehűtése.
  • A kúra kezdetekor jelentkező fájdalom fürdőreakció tünete lehet, erről tájékoztassuk a kezelőorvosunkat.
  • Az előírtnál többet ne tartózkodjunk a gyógyvízben, mert un. fürdőfáradsághoz vezet, ami a kúrát hatástalanná vagy ártalmassá teheti.

Megosztás

2 hozzászólás

Írjon választ!